Az elmúlt 18 hónap alatt hihetetlenül sok kihívással néztünk szembe, és nehéz feladatokat oldottunk meg mindannyian. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a most már 26 éve megszervezett Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábort is el kellett halasztanunk a koronavírus-világjárvány miatt.
Ennek ellenére a Rákóczi Alapítvány sokoldalú munkáját sikerült továbbra is elvégezni és azt megismertetni. Jó hírnevünk tovább terjed, és ami a legfontosabb, hogy lehetőségeinket figyelembe véve, aránylag sok fiatal életét befolyásoljuk jó irányba, több programunkon keresztül.
Az, hogy a tábor elmaradt, nem jelentette azt, hogy nem folyt tovább az Alapítvány munkája. A 2021. januárban megszervezett virtuális Rákóczi Gála felülmúlta minden reményeinket. Bemutattuk – kisfilmeken keresztül – az étkeztetési program résztvevőit, azokat az egyetemistákat, akiket ösztöndíjakkal támogatunk, és szerepeltek, énekeltek, táncot mutattak be csodálatosan a tehetséges fiataljaink.
A múlt évben pályázatot hirdettünk Trianon századik évfordulója alkalmából. Egy hónap alatt öt országból több mint 93 pályázat érkezett. Sok volt közülük a korábbi táborozó, de akadt olyan is, aki még nem vett részt a Rákóczi táborban, illetve a Diákok Határok Nélküli programban; olyanok, akik csak olvasták a honlapon a felhívást.
Csodálatosan tehetséges írások érkeztek és öt kisfilm. Külön köszönet a bírálóbizottságnak: dr. Tömöry Évának, Csermely Ildikónak, Lukács Tibornak, Diósady Andrásnak, Hajdok Katinkának és nem utolsósorban Csadi Zoltánnak.
Először meghirdettünk négy fődíjat, de annyi volt a kitűnő pályázat, hogy az elismerést ki kellett terjeszteni tizenkét díjra. Hogy milyen terveink vannak ezekkel a pályázatokkal? Két külön könyvet adunk ki az idén két nyelven, magyarul Friss hangok a perifériáról és angol nyelven “Fresh Voices from the Periphery” címmel.
A Kanadai/Amerikai Magyarság irodáján keresztül már meg lehet rendelni elővételben ezt a csodálatos gyűjteményt, amely a mai határon túli magyar ifjúság véleményét mutatja be jelenlegi helyzetükről, életükről, jövőjükről.
Ezek a pályázatok bizonyítják, hogy a határon túli magyar fiatalságnak van jövőképe, van kire építeni és számítani. Nagyon büszkék lehetünk arra, hogy hangot adunk ezeknek a kirekesztett fiataloknak! Tehetségesek, életrevalóak, s bátrak kezükben tartani a saját sorsukat. Örülünk, hogy ehhez a Rákóczi Alapítvány hozzá tud járulni, meg tudja erősíteni őket.
Azt is bizonyítja ez a szám, illetve arány, hogy nagyon nagy szükség van a munkánkra.
Alig fejezzük be az idén ezt a nagy projektet, most, a nyáron is meghirdettünk még egy pályázatot, amelynek beadási határideje most, augusztus végén volt.
A pályázat címe: Virtuális utazások a Kárpát-medencében. Falum vagy városom múltja, jelene, jövője. Településem története, aktuális kihívásai, nemzetiségi összetétele, kulturális, szellemi és társadalmi élete, valamint az én szerepem mindezek megőrzésében, fellendítésében. A Kárpát-medencei magyar falvak és városok megtartó erejének és fontosságának bemutatása mindennapjainkban.
Továbbra is folytatjuk a ungvári étkeztetési programot. Sajnos, a helyzet Kárpátalján nagyot romlott gazdaságilag és politikailag is. Az Ungvári Dayka Gábor Középiskolában tartjuk az étkeztetési programot. Hetven nehéz sorsú fiatalnak jut ebéd, amelynek az ára mintegy két dollár naponta.
Ezek a fiatalok középiskolás diákok, félárvák, vagy teljesen magukra hagyottak, és (a program létrehozása előtt) éhesen érkeztek az iskolába. A szervezők és tanárok írják: az a tudat, hogy oly messziről is gondolnak rájuk, támogatják őket, nagyon sokat jelent a fiatal diákoknak.
Ehhez a munkához több munkatársunk és támogatónk hozzájárul, akik nagylelkű segítsége, támogatása nélkül ez a jószolgálati tevékenység nem lenne ennyire sikeres.
Dr. Tömöry Évával együtt intézzük az ösztöndíjakat, és ez sok adminisztratív gonddal és munkával jár, amelyben Tóth-Falusy Zsuzsanna is segít. Több adakozónk jelezte, hogy közvetlenül az ösztöndíjakra szeretnének adakozni, annyira fontosnak érzik ezt a munkát.
Az elmúlt tavasszal (márciusban) ismét 43 nehéz sorsban élő magyar fiatalnak juttattunk támogatást, $21,500 kanadai dollár értékben. Tizenhárom év alatt összesen 662 pályázónak ítéltünk oda ösztöndíjat, amely összegezve $272,670 kanadai dollár. Köszönet a nagylelkű adakozóinknak, akik nélkül ezt a karitatív munkát nem tudnánk folytatni!
Lukács Tibor az Oral History Projectet továbbra is szervezi. Tíz év alatt, több mint száz interjút gyűjtöttünk az 1956-ban és 1957-ben Kanadába érkezett magyar menekültekkel. Köszönet a sok áldozatkész önkéntesnek, akik rögzítették ezeket az interjúkat. Ez a projekt nagyon emeli az Alapítvány hírnevét Kanadában és világszerte. Az idén, vagy jövőre tervezzük, hogy ezt az értékes gyűjteményt átadjuk (reméljük, személyesen) az Országos Széchényi Könyvtárnak.
Külön köszönet minden egyes igazgatósági tagunknak, akik olyan nagy szeretettel támogatják az Alapítvány munkáját! Ezen kívül kanadai ifjúsági szervezeteket is támogatunk: a Szent Erzsébet magyar iskolát, a Helikon iskolát, Kodály táncegyüttest és a kanadai magyar cserkészetet.
Végül, de nem utolsósorban, nagy hálával és kegyelettel emlékezünk Aykler Bélára, aki, bár most már nincs velünk, de sokéves áldozatkész munkája nagyon jó útra helyezte az Alapítvány gazdasági ügyeit.
A munkánk figyelmeztetett arra, hogy mindannyian, akik az Alapítvány tevékenységében részt veszünk – legyen az szervező, vezető, támogató – számon vagyunk tartva. Bizalommal vannak irántunk, s ez a bizalom felelősségteljes további munkát igényel. Ezáltal lehet, hogy egy kicsit jobbá tesszük a világot.
Soraimat zárom Bartos Edina, erdélyi résztvevő visszaemlékezésével:
„Lassan három év telt el azóta, hogy megnyertem a pályázatot, és tagja lehettem a 2015-ös Rákóczi-csapatnak. Akkor még nem tudtam, hogy ez a tábor mennyire kihat majd az életemre, a döntéseimre, az értékrendemre.
Ez nem tábor! Ez már egy életforma. Az ott megismert emberekkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Együtt örvendezünk, egymáson segítünk. Nélkülük nem lenne teljes az életem. A Rákóczi Családi Kör igazi családi kör, melyben megtalálható a bizalom, a segítés, az összetartozás és legfőképp a szeretet.
Hálát adok a jó Istennek, hogy részese lehetek, és köszönöm szépen, hogy az egész életemet helyes útra vezetgették e tábor és ezek az emberek, élmények segítségével”.
Dr. Papp Aykler Zsuzsa elnök
Elhangzott a Kanadai Rákóczi Alapítvány igazgatósági gyűlésén, 2021. augusztus 24-én, Torontóban
You must be logged in to post a comment.