Az idei US Openen megtörtént, amire kereken 30 éve nem volt példa New Yorkban: mind a női, mind a férfi egyéni számban olyan teniszezőt avattak bajnokká, aki előtte még soha nem nyert Grand Slam-viadalt.
A két új bajnok, Emma Raducanu és Danyiil Medvegyev úgy magasodott a jelenlegi mezőny fölé, hogy sikerükhöz pillanatnyi kétség sem férhetett. S amellett a legszebb és egyben legfurább dolog is megesett idén: a két győztes mellett, mindkét vesztes (is) egy csapásra belopta magát a közönség szívébe.
Az idei volt sorrendben a 141. US Open bajnokság, és ezzel a négy (ausztrál, francia, angol, amerikai) nagy torna közül máris a New York-i a csúcstartó.
Hiába koronáztak négy évvel korábban (1877) Wimbledonban bajnokot, mégis az amerikaiak mondhatják el magukról, hogy rajtuk nem fogott (ki) sem háború, sem vírus, megszakítás nélkül 1881 óta adnak otthont ennek a rendezvénynek!
Már a kezdés is rendhagyóra sikeredett, hisz 2003 óta nem volt arra precedens, hogy egyik Williams testvér sincs a mezőnyben! Sőt, 1997 óta ez volt az első Grand Slam, ahol Serena és Venus mellett sem Federer, sem Nadal nevét nem találtuk a főtáblán, mellettük a férfi címvédő Dominic Thiem (sérülés) is idő előtt visszalépett.
Az amerikai teniszszövetség a nézők tekintetében a tavalyi üres lelátós lebonyolításhoz képest ez évben változtatott, de kizárólag a már beoltott vagy legalább negatív Covid-tesztet produkáló jegytulajdonosokat engedett a nézőtérre.
Bár még így is fura volt látni a publikum soraiban véletlenszerűen előtűnő maszkokat, a teniszezőkről és segítőik naponta változó maszk (nem) viselési szokásairól már nem is szólva…
De vissza a pályára! A hölgyek versenyében egy olyan angol tinédzser diadalmaskodott, akit két hónappal ezelőtt még a saját országának top 10-es játékosai között sem jegyeztek, és egy hónappal ezelőtt még challenger tornát játszott! Tehetsége – élete első Grand Slamén – már Wimbledonban megmutatkozott, ahol szabad kártyásként a negyedik körig jutott, hogy aztán második alkalommal, a kvalifikációból feljutva, meg se álljon a bajnoki címig.
10 mérkőzést nyert, szettveszteség nélkül, sőt még rövidítést sem kellett játszania! Hihetetlen tündérmese az övé!
Játéka egyszerre lenyűgözően elegáns és könnyed, másfelől elképesztően taktikus és érett. Ahogy a kínai édesanyától és román apukától származó teniszező nyilatkozatai is mind-mind arról árulkodnak, hogy az égből pottyant sikerek egyáltalán nem szédítették meg.
Az iskolában is az eminensek közé tartozó hölgy magabiztosan tárta fel célkitűzéseit, és kétséget sem hagyott afelől, hogy nem először láthattuk a győzelmi emelvényen.
Apropó, bajnoki elsőség: 1977 óta nem tudott szigetországbeli hölgy diadalmaskodni Grand Slam-tornán, utoljára a fináléban a nézők között helyet foglaló Virginia Wadenek sikerült nyernie!
S milyen a sors, az angol, bár Torontóban született Raducanu döntőbeli ellenfele épp egy montreali illetőségű hölgy, Leylah Fernandez volt, aki ecuadori édesapától és Fülöp-szigeteki édesanyától született.
Ki gondolta volna, hogy a két kanadai város, amelyek eddig a hoki terén rivalizáltak egymással, ezúttal a teniszben a két döntős születési helyéül szolgál majd…
Raducanu személyében az Open-éra első olyan játékosa nyert major tornát, aki a kvalifikációból jutott el a végső győzelemig. Tegyük hozzá, megérdemelten, csakúgy, mint a finálé vesztese, aki szintén közönségkedvenc lett e két hét alatt.
Fernandez olyan neveket takarított el, mint a címvédő Osaka, majd a korábbi bajnok Kerber, az ukrán Svitolina és a 2. helyen jegyzett Sabalenka. Az 1999-es US Open óta ez volt az első döntő, ahol két tinédzserkorú játékos csapott össze! Raducanu élete első amerikai bajnokságát nyerte, amire két éve volt utoljára példa, akkor Bianca Andreescu révén.
A férfiaknál az egyetlen kérdés a bajnokság, de még a döntő megkezdése előtt is csak az volt, hogy Novak Djokovics lesz-e minden idők legjobbja. 20 Grand Slam tornagyőzelmével holtversenyben állt Federerrel és Nadallal, ám a szerb idén begyűjtötte mindhárom Slam-trófeáját, és olyan rekord beállítására készült, amely utoljára 1969-ben sikerült.
Akkor az ausztrál tenisz-fenomén Rod Laver zárta veretlenül a Grand Slam-szezont, és a mostani világelső esetleges sikere által a bűvös 21. Slam-győzelme révén egyeduralkodó lett volna…
Ám egy 25 éves orosz fiatalember másképp vélekedett, és azzal írt történelmet, hogy Djokovicstól vette el a történelem (át)írásának esélyét. Danyiil Medvegyev, aki eddig immáron két Grand Slam-fináléban bukott el, harmadszorra olyan játékot produkált, amire a szerb klasszisnak sem volt ellenszere.
Az egész torna folyamán egy szettet veszítve ült fel a US Open trónjára, és méltán került neve a trófeára, melyet Stan Smithtől vehetett át, attól, aki 50 évvel ezelőtt pont ugyanitt nyerte élete első Grand Slamét.
Djokovics sima három játszmában kapott ki, de amit az utolsó pár gémnél átélt, azt sohasem felejti – velünk együtt!
A közönség torkaszakadtából skandálta nevét perceken keresztül, és pályafutása során először neki szurkolt egy Grand Slam-döntőben. A mindig kemény és maximálisan kiegyensúlyozott Djokovics zokogott, és még a díjátadón is elérzékenyült.
Csodálatos percek tanúi lehettünk, mert a tenisz nemcsak a játékról, de a legbensőbb emberi érzések felszínre jöveteléről is szól. Feledhetetlen döntőkkel és pillanatokkal vettünk búcsút a 2021-es US Opentől, ahol két első bálos teniszező vitte el a pálmát New Yorkból.
Ruszanov András
Fotó: Dino García
You must be logged in to post a comment.