Az idősebb clevelandi cserkészek életében több párhuzamot találunk: közösek a gyermekévek Magyarországon, a háborús menekülés, a beilleszkedés az Újvilágba, és a minden állomásnál fontos szerepet játszó cserkésztevékenység. A Szentkirályi Ödönnel készült riport mégis rendhagyó, mert igazi apa-fia beszélgetés zajlott le a Bocskai Rádióban. A kérdező Szentkirályi Pál volt, a válaszoló pedig a 89 éves Ödön bá’.
„A cserkészet nem munka, hanem hivatás. A jó cserkészvezetők nem azért végzik a feladatukat, mert tüntetni akartak az egyenruhájukkal, hanem azért, mert szívvel-lélekkel segíteni akartak. Nekem ez tetszett. Nem az számított, hogy valakinek milyen rangja van, hanem az, hogy milyen munkát tud végezni” – mondta a szép korú cserkészvezető.
Szentkirályi Ödön Magyarországon született, 1939-ig élt Győrben a családjuk. Hivatásos katonatiszt volt nagyapja és édesapja is, aki főhadnagyként a tüzérlaktanyában tevékenykedett, míg anyai nagyapja a tengerészeknél szolgált, Horthy Miklós barátja volt. Ödön bá’ ebbe a katonai környezetbe született, és a sorsának alakulását is meghatározta a család hovatartozása.
Szentkirályi Ödön a cserkészettel 1940-ben, Budapestre költözésük idején ismerkedett meg testközelből. Első kiscserkészemléke a csapat női vezetője, akit a tábor tematikája miatt Akelának neveztek. Cserkészingük még nem volt, pulóverrel helyettesítették. Sokszor járták a természetet, egynapos kirándulásokat tartottak.
Amikor az édesapja befejezte a tanítást a Ludovikán, mennie kellett a frontra. Rendszeresek voltak az orosz légitámadások. Az élete része volt a háború. 1944-ben kikerültek a Mátrába az anyai rokonokhoz, hogy biztonságban tudják a családot. A menekülés néhány hónap múlva folytatódott, egy győri laktanya lett az új szálláshelyük.
Mindössze 12 éves gyerekként nem sokat érzett a veszélyből, szerette a lovak közelségét, s hogy ágyúkat láthatott. A család barátja a következő év elején vonatra tette őket, hogy kijussanak a megsebesült családfőhöz Bécsbe.
A történet érdekessége, hogy Szentkirályi Ödön az Ausztria felé vezető úton a cserkész egyenruhát viselte. Akkor még nem az elhivatottság volt ennek az oka, hanem a praktikus öltözék.
Itt sem maradhattak sokáig, mivel az orosz előrenyomulás folytatódott. A szülők hajóra szálltak a három gyermekkel, és elindultak a Dunán felfelé. Akkor még nem tudták, hová tartanak, többször érték lövések a menekültekkel teli hajót. A helyzetet nem könnyítette meg, hogy édesanyjuk áldott állapotban volt, negyedik gyermekének a hajón adott életet.
Egy évet maradtak német menekülttáborban, majd tehervonat vagonjában tértek vissza Magyarországra. A rokonoknál töltötték az 1945-ös telet, mivel a budapesti házukat bomba érte.
Nem maradtak nyugaton, mert megnyugtató híreket kaptak otthonról. Úgy hitték, hogy megtarthatják a házukat és örökölt földterületüket, a szülők azt is fontosnak tartották, hogy a három gyerek ne maradjon ki az iskolából.
Szentkirályi Ödön új csapathoz került a gimnáziumban, de a cserkészetet hamarosan betiltották. 1951-ben érettségizett, hamarosan munkát kapott egy útépítő vállalatnál.
Az állami terror egyik félelmetes megnyilvánulása volt a csengőfrász, amikor a rendőrök becsengettek egy-egy gyanús, hatalom ellenségének tekintett személy lakásába, hogy elhurcolják. A Szentkirályi család feje a családját biztonságba helyezte, de ő maga nem úszta meg, Eger környékére hurcolták munkatáborba.
Ödön bá’ katonaságát az édesapja pályafutása határozta meg, ugyanis a katonagyerekeket külön alakulatokba gyűjtötték. Durva kiképzést kaptak, 1955-ben szerelt le, ekkorra az ezredtörzsben szolgált, a szerelők főnöke volt. Hazatérését követően hamarosan megházasodott.
Az 1956-os forradalom alatt autóbuszvezetőként felajánlotta segítségét a kórházaknak: már meggyógyult betegeket szállított az otthonaikba, hogy felszabaduljanak helyek a forradalom sebesültjei számára.
A budapesti forradalom Klári nevű testvérének elvette az életét. Ez volt a fő indok, hogy Ödön bá’ és felesége nekivágott a Nyugatnak. Autóstoppal, vonattal, jutottak el az osztrák határig, Amerikába pedig egy nagynéni segítségével kerültek.
Tettek egy rövid kitérőt Los Angelesben, de Clevelandben telepedtek le. Ödön bá’ mérnöknek tanult, közben dolgozott, és igyekezett egyre jobban elsajátítani az angolt. Feleségével, Melindával még csak kislányukról kellett gondoskodniuk, akinek később még három testvére született.
A magyar életbe a beilleszkedés a magyar iskolával kezdődött: földrajzot tanított a segédtiszteknek. A 14. számú cserkészcsapat életét segítette, felkérték a tanyaparancsnoki tisztségre. Nyolc éven át munkálkodott a terület szépítésén. Időközben elvégezte a cserkésztiszti tábort, és az amerikai cserkészeknél is képezte magát.
Legkiemelkedőbb tevékenysége a magyar iskolához kötődik, Papp Gábor lemondása után 21 évig vezette a clevelandi magyar cserkészek oktatási központját.
„Igyekeztem nem tanítani” – mondta, mivel úgy érezte, hogy igazgatóként a szervezésre és ügyintézésre kell fektetnie a hangsúlyt. A tanári gárda lelkesen szánta idejét a gyerekek oktatására. „A magyarságot és a tudást igyekeztem átadni” – említette, hozzátéve, hogy az anyanyelv megfelelő ismeretén túl történelmi és földrajzi tudást várt el a cserkészektől vizsgák alkalmával.
(A Bocskai Rádió nyomán)
You must be logged in to post a comment.