Tordai Teri kapta a Magyar Filmakadémia Egyesült egyik életműdíját. Az ünnepélyes átadóra a Magyar Mozgókép Fesztiválon került sor Balatonfüreden, a Kisfaludy Galériában.
– Amikor megtudtam, hogy életműdíjat kapok, az jutott eszembe, a színészi pályám húszéves koromban a filmezéssel indult – említi a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő a Magyar Hírlapnak. – Abban a pillanatban, amikor megkaptam egy szerepet, a karakter bőrébe bújtam, és megszűntem Tordai Teri lenni. A természetesség a filmezésben alapvető dolog, talán ezt az őszinteséget érezhették rajtam a rendezők is.
Hozzáteszi:
– Csodálatos alkotókkal kezdtem a pályámat: Keleti Mártonnal, Makk Károllyal, Rényi Tamással, Szabó Istvánnal dolgoztam együtt Az is jólesik, hogy az Oscar-díjas rendező, Deák Kristóf egy évvel ezelőtt kiválasztott egy szerepre az első nagyjátékfilmjébe, Az unokába. Boldog vagyok, hogy a fiatalok is látják azt, hogy szeret a kamera, és én is szeretem a kamerát. Ilyen idős korban az ember ráadásul duplán örül az odafigyelésnek!
Hogy honnan fakad Tordai Teri töretlen életkedve, mosolya, a népszerű színésznő azt mondja:
– Sokat számít, hogy azt a foglalkozást művelhetem, amely boldoggá tesz. Ezért vagyok jókedvű! Szeretek dolgozni, bírom még a munkát, és azt hiszem, ebben a díjban az is megjelenik, hogy olyan filmeket készítettem, amelyeket az unokáim is boldogan fognak megnézni. Mert A Pendragon-legenda, a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?, a Ketten haltak meg és a Mephisto mind olyan alkotások, amelyeket a közönség is nagyon szeretett, és amelyek – ha szabad így fogalmazni – örökérvényűek.
Élete és pályafutása legfontosabb fordulatairól Tordai Teri elmondta:
– Amikor nehézségekbe ütköztem akár a pályán, akár a magánéletben, mindig megtaláltam azokat az embereket, akiket példaképnek választhattam. A másik dolog, hogy az életemben két hibátlan döntést hoztam. Az egyik, hogy 34 évesen megszültem Lilit, a másik, hogy 30 éves koromban befejeztem a külföldi forgatásokat, és visszajöttem Magyarországra, ahol hazai közönségnek játszhattam, illetve játszhatom most is.
Sok művész álmodozik nemzetközi karrierről, Tordai Terinek megvolt a lehetősége, mégis inkább otthon akart dolgozni. Miért? – kérdezte az interjút készítő Jámbor-Miniska Zsejke.
– Ma már a fiatal színészek sok nemzetközi produkcióban vesznek részt úgy, hogy otthonról repülnek ki – mondta a népszerű díva. – Ez jó dolog, ajánlom is mindenkinek, hogy próbálja ki, ha van rá lehetősége! Nálam bonyolultabb volt a helyzet a vasfüggöny miatt. Mindig volt bennem félelem, hogy hátha elfelejtenek itthon, amíg külföldön forgatok.
Hangsúlyozza: a gyökerei Magyarországon vannak, és a szerepeit is az otthon szerzett élményekből építi.
– Vicces, hogy ma is megnézik világszerte a filmjeimet, Kínából és Argentínából is kaptam autogramkérő levelet – említi mosolyogva. – Azt hiszik, hogy még mindig az a 30 éves „Teri Tordai” vagyok, akit a régi fényképen látnak. Persze, ez is jólesik, de igazán nagy örömöt mindig az jelentett, ha magyar területen dolgozhattam.
Arról, hogy melyik volt a legemlékezetesebb filmszerepe, a színésznő elmondja:
– Keleti Márton fogta meg a kezünket és indított el minket a pályán, így az Esős vasárnap lett életem egyik legmeghatározóbb filmje. De nagyon szerettem a Sok hűség semmiért című alkotást is, ahol együtt játszhattam Ajtay Andorral, Latinovits Zoltánnal, Garas Dezsővel és Darvas Ivánnal. Ilyen fiatalon ezzel a csapattal dolgozni egyszerre volt öröm és dicsőség.
Az utánpótlásról így vélekedik:
– Szerintem nagyszerűek a fiatalok! Vannak köztük erős egyéniségek, akik sorra nyerik a fesztiválok díjait. Többek között azért is szeretek még játszani és dolgozni, mert fiatalok vesznek körül, és ha jó partner vagyok, tanulhatnak tőlem, én pedig ezzel párhuzamosan felfedezem a fiatalság új, változatos stílusát.
A mostani elismerést Tordai Teri így látja:
– Szép elgondolás volt a vezetőségtől, Káel Csabától, hogy a lányom, Horváth Lili adta át a díjat, hiszen ő is színésznő. Úgy fogom fel, hogy amikor átvettem tőle az elismerést és megöleltem, azzal átadtam neki a stafétabotot, hogy annyi örömmel, szeretettel és kitartással folytassa, ahogy én is édesanyjaként csináltam.
(J.-M. Zs. – a Magyar Hírlap nyomán)
You must be logged in to post a comment.