Nádas Gabriella három gyermek édesanyja, a 34. sz. Zrínyi Ilona leány cserkészcsapat tisztje és korábbi parancsnoka, a Clevelandi Magyar Társaság motorja, a Kálvin Zsinat református kollégiumainak jótékonysági koordinátora.
Édesapja és testvére is cserkész volt, mégsem általuk indult el ezen az úton. A legelső pillanattól kezdve bedobták a mély vízbe, de ez csak a javára vált később. Nem tősgyökeres clevelandi, mégis a közösség nélkülözhetetlen tagja lett.
„A szüleim Erdélyből jöttek, lángoló magyar szeretet volt bennük” – felelte, amikor a cserkészet és a család összekapcsolódásáról kérdezte a Bocskai Rádió.
Nem a cserkészet befolyásolta a családjukat, hanem a magyarság megmaradása iránti elkötelezettség.
Nádas Gabriella már Kanadában született, olyan közegben laktak a Niagara-félszigeten, ahol a magyarok szórványban éltek. Édesapja középiskolai tanár volt, idővel torontói magyar házat vezetett, édesanyja a torontói Helikon magyar iskolában tanított. Nyaralások alkalmával gyűjtötte a család a clevelandi barátokat.
Mészáros Andrea volt az, aki sokat mesélt Kuninak annak idején a cserkészetről, ő pedig 15 évesen azon kapta magát, hogy már a nyakában van a zöld színű nyakkendő. Az első élménye egy kiscserkészeknek szóló vezetőképző tábor volt.
A felavatásakor nem is tudta pontosan, hogy mibe vágta a fejszéjét, azt pedig főleg nem sejtette, hogy életét végigkíséri majd a cserkészet.
„Az volt az első nagy ajándékom a cserkészettől, hogy megkaptam azt az önbizalmat: tudok emberek előtt beszélni” – gondol hálásan Papp Klárára, aki a táborban felismerte magyar tudását, és engedte, hogy meséket mondjon.
Már azért is fantasztikusnak tartotta az első tábort, mert addig még sohasem találkozott annyi magyarul beszélő, vele egykorú fiatallal.
A cserkészet iránti lelkesedése nem lanyhult, a következő nyáron, 1969-ben segédtiszti táborba ment. Nehéz hét volt, a rossz időjárásról maradt emlékezetes, sokat esett az eső. A táborparancsnok, Ubul bá’ felajánlotta a résztvevőknek, hogy hazamehetnek, de Kuni maradt, és ekkor jött rá a cserkészet egyik titkára: a tűzrakás ismerete elengedhetetlen.
Egyetemi évei Torontóba szólították, gyógyszerészeti szakirányt választott. Az első tanéve 1970-ben kezdődött, a fő dolgai közé tartozott, hogy belépjen a torontói cserkészcsapatba. Rögtön rajparancsnok lett, nyáron az István király tematikájú csapattáborban ő volt Gizella királyné.
Egy év múlva kiscserkész őrsvezető-kiképzővé lépett elő, 1972-ben pedig meghívták a kiképzők közé a segédtiszti táborba, és 26 évet töltött ebben a tisztségben.
Nádas Gabriella végül házassága révén lett clevelandi lakos. 1981-es esküvőjük után Chicagóban telepedtek le, de férje új munkalehetősége miatt néhány év múlva Clevelandbe költöztek. Ez az időszak nem a cserkészetről szólt; az anyaságra, kicsi gyermekei nevelésére összpontosított.
Amikor 1988-ban elindították óvodáskorú fiúk számára a cserkészetet, Kuni is kapcsolódhatott a közösséghez, mert fiait elvitte a foglalkozásokra, aztán 1989-ben, hét év kihagyás után ismét segédtiszti képzéseket tartott.
A következő nagy lépcsőfok 2000-ben következett, amikor Kuni a 34. számú Zrínyi Ilona leánycserkészcsapat élére állt. A hatévi parancsnoki tevékenységgel életre szóló élményeket kapott: „Szeretek cserkészkedni, szeretek kint lenni a szabadban, szerettem azt, ha van egy ötletem, azt megvalósíthatom” – mondta.
Hálásan említi a szülői és cserkészvezetői gárdát, segítették és támogatták abban, hogy a 102 főből álló csapatot gördülékenyen vezesse. Legszívesebben a Pennsylvania melletti táborozásokat emeli ki a korszakból.
Miután 2006-ban abbahagyta a csapatmunkát, szövetségi felkéréseket kapott. Volt altáborparancsnok, programtörzs-parancsnok, tiszti kiképző – hogy csak néhányat említsünk a kétezres évek nagyobb megbízásaiból, amelyeknek Kuni kiválóan eleget tett. Közreműködött cserkészkönyvek kiadásában, próbálta érdekesebbé tenni a vezetőképző vizsgáit.
„Általában évről évre élek, nem nézek annyira a jövőbe. De nekem természetes volt, hogy ez a mozgalom virágzik, itt fiatalok vannak, óriási ereje van” – válaszolta arra a kérdésre: meglepőnek tartja-e, hogy ma is van cserkészet.
Kuni a sikert részben a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség érdemének könyveli el. A szervezet élén önfeláldozó személyek tevékenykednek, tele tettvággyal. Úgy véli, ahogy most is vannak, úgy mindig lesznek emberek, akikre lehet építeni a barátságokon alapuló cserkészet jövőjét.
„A cserkészet az, amely megtartja a magyar nyelvet. Azt, hogy Clevelandben ennyi magyar szervezet van, a nagyon erős cserkészháttérnek köszönhető” – mondja, és optimistán látja a magyarság helyzetét a városban. Minél több szervezet működik, annál többen szolgálják a magyarság megmaradását.
Sokszor szó esik arról, hogy a cserkészet kortalan. Kuni ezzel egyetért, ugyanakkor úgy látja, hogy bizonyos kor után érdemes visszavonulni, lehetőséget adni az utánpótlásnak. Ő most ebben a stádiumban van, amikor arra törekszik, hogy a háttérben maradjon.
Nádas Gabriella önkéntes munkája nem csak a cserkészetre korlátozódik. A Clevelandi Magyar Társaság ügyvezető elnöke, évente megszervezik a Magyar Kongresszust. Régebben könnyebb dolguk volt, mert több külhoni magyart tudtak delegálni, de mára már az is dilemmát és nehézséget okoz, hogy megtarthatják-e az előadásokat magyarul.
Az amerikai Kálvin Zsinat egyik missziója révén erdélyi református kollégiumokban élő rászoruló diákokat támogat, ő az amerikai gyűjtés koordinátora.
Kolozsvári, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és nagyenyedi iskolákkal áll kapcsolatban, lakhatási támogatást nyújtanak a nehéz helyzetben lévő családok szorgalmas gyermekeinek.
Dorgay Zsófia
(Bocskai Rádió)
You must be logged in to post a comment.