A 360 ezer kanadai magyar közül sokakat, időseket és fiatalokat – az internet révén már lakóhelytől függetlenül – is sikerrel szólítanak meg a Kanadai Magyar Kulturális Tanács programjai. A szervezet vezetője, a Diaszpóra Tanács kanadai elnöke, Szenthe Anna – férjével, Szenthe Sándor tiszteletbeli konzullal együtt – több mint négy évtizede dolgozik a közösségért, a nemzeti értékeik megőrzéséért.
Az Edmontonban élő biológus március 15-e alkalmából kapta meg a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét. Szerinte a kanadai magyarok sohasem voltak még annyira összetartók, mint manapság.
– 1978-ban hagytuk el Magyarországot, amikor még mások voltak a körülmények otthon – kezdte bemutatkozását Szenthe Anna a Külhoni Magyarok portálnak. – Fiatalon, Budapesten nehéz helyzetben, albérletben éltünk. Amikor megkaptam az első kék útlevelem, Párizsba mentünk turistaútra. Egy katolikus szervezet segítségével ott maradtunk közel egy évig, angolt tanultunk, amíg a családegyesítési kérelmünket elbírálták. Az akkor már 13 éve Kanadában élő bátyám jótállt értünk, de így is kemény szűrőn mentünk át, míg végül letelepedhettünk Kanadában, és 1982-ben állampolgárságot is kaptunk.
Szenthe Sándor és Anna gyorsan megtalálták a helyüket az új otthonukban.
– A férjemnek már az érkezésünk másnapján volt munkája, igaz, fizikai – folytatta Szenthe Anna. – Néhány hónap múlva gépészmérnökként tervező-rajzoló lett egy kisebb cégnél, majd az egyik legnagyobb kanadai olajtársaságnál mérnökként alkalmazták, nyugdíjig. Én biológusként két évig felsőfokú technikumban dolgoztam, majd az Alberta Tartományi Egyetem szerves kémia kutatócsoportjánál a kémikusok munkáját segítve biológiai laborvizsgálatokat végeztem. 1991-től a biológiai tanszéken a mikrobiológiai kurzust vezettem laborvezetőként, félévente 2-300 diáknak. 2010-ben nyugdíjba mentem, de heti négy napot, kutató adminisztrátorként ma is egy egyetemi csoportnak dolgozom.
Szenthe Anna és Sándor kezdettől fontosnak érezték, hogy a magyarságuk megőrzéséért és a többekért is tegyenek.
– A férjem beilleszkedését segítette, hogy lement focizni – folytatta. – Az edmontoni Magyar Házba is jártunk, ahol a férjemet 18-szor választották meg az elnöküknek, 2007 óta Alberta tartomány tiszteletbeli konzulja. Én is beálltam a kulturális szervezésbe. Újságot – a több mint 50 éves Toborzót – szerkesztettem, rádiót vezettem, cserkészekkel dolgoztam. Átvettük a Csárdás Bál vezetését, ahol Kodály-ösztöndíjat adunk egy-egy zenetanszakos diáknak, hogy egy évre hazamenjen a kecskeméti Kodály Intézetbe tanulni, és visszatérve a Kodály-módszert oktassa Kanadában. Városi programokat is szerünk, és kiváló a kapcsolatunk a tartományi kormánnyal is.
A kanadai magyarok egyik fő közös tevékenysége a néptánc – vetette fel az interjút készítő Szász Adrián.
– Amióta a tanács elnöke vagyok, azon dolgozom, hogy összehozzam a kanadai magyarságot – folytatta Szenthe Anna. – Ebben a közös érdeklődést hívom segítségül. A néptáncosok évtizedek óta aktívak, szervezik pl. a Nyugat-kanadai Néptánc-fesztivált, ahol 15-20 tánccsoport is részt vesz. Szülők, gyerekek, talán az unokák is, az egész olyan, mint egy nagy család. Az Összetartozás tánccsoporttal Trianon 100. évfordulójára készültünk különleges produkcióval. A munka a járvány miatt félbeszakadt, de várjuk a lehetőséget, hogy akár majd otthon is fellépjünk vele.
A kanadai magyarok másik fontos aktivitása a színjátszás.
– A vancouverieknek több mint 30 éve van sikeres amatőr színjátszó csapatuk. Amikor Ivaskó Gergely, a Kőrösi Csoma Sándor-program ösztöndíjasa jött hozzánk, a színészmúltja kapcsán kitaláltam, hogy alapítsunk Edmontonban is egy hasonlót. Kilenc emberrel létre is jött, és ma már 25-en vannak. A színházat minden magyar szereti, legyen fiatal vagy idős, régi vagy új kanadai lakos, ez mindig is összekötötte a magyarokat. Ennek apropóján létrehoztuk a Kanadai Amatőr Színházak Fesztiválját, amire Kanada mindegyik feléből jöttek magyar színjátszók, legutóbb New Yorkból is. Az első két nagy sikerű rendezvény után idén csak online „Kamaszka 2,5”-öt tudtunk szervezni workshopokkal, beszélgetésekkel. A színház nagyszerű dolog, sokakat megfog.
A költészet napja alkalmából szavalóversenyt is rendeznek.
– A Megavers a diaszpórában szavalóversenyt hatodik éve szervezem, a szolnoki tévétől vettem át, az ötletgazdák jó ismerőseim. YouTube-on lehet nevezni, ami nálunk is leszűkíti a távolságot. Mindig is meg akartam dönteni azt az észak-amerikai magyarokról alkotott véleményt, hogy mi „csak” gulyásfőző, pálinkaivó, cigányzenét hallgató társaság vagyunk. Talán sikerült is.
Szenthe Anna szerint a kanadai magyarság sokat változott az elmúlt négy évtized alatt.
– Eleinte legfeljebb a legközelebbi nagyvárossal, a háromórányira lévő Calgaryval tartottuk a kapcsolatot. Eljártunk egymás programjaira, de mindenki maga szervezte a dolgait. 2007-ben lettem KMKT-vezetőségi tag, akkor még telefonon jobban ismertük egymást, mint személyesen, ez mára megváltozott. Sosem volt még olyan szoros a kötelék, mint most! Nemrég frissítettem a kanadai magyar szervezetek listáját: 142 szervezet van, akikre számíthatok. Az otthonról érkező vagy tőlünk induló felhívásokat ennyi vezetőnek küldhetem szét, s ők továbbítják a szervezetükön belül több ezer embernek. Zoom-os találkozásokat is szerveztem, pl. Szili Katalinnal vagy Potápi Árpáddal. Személyes, bensőséges hangulatban beszélgettünk a munkájukról, a magyarságtudatról, legutóbb a ’48-as forradalom mai üzenetéről. Ez is összetartó erő, hálásak a szervezeti, egyházi, iskolai vezetők, hogy részt vehetnek egy-egy ilyen találkozáson.
You must be logged in to post a comment.