A kanadai magyar képzőművészek HUVAC néven ismert torontói központú csoportjának hosszú évekig volt elnöke Horthy Nándor, aki a napokban betöltötte 93. életévét. Isten éltesse még sokáig erőben, egészségben, ki nem hunyó hittel a szeretetben, az alkotói munka küldetésének tudatával!
Horthy Nándor a diaszpóra magyarsága számára nemzeti kincs – ezt bizonyítják munkái, amelyek évtizedek óta jelen vannak a kanadai, hazai és külföldi kiállításokon. Szép, meleg tónusú csendéletei, tájképei számtalan magángyűjtemény értékes darabjai, nemcsak Kanadában és az Egyesült Államokban, hanem a Távol-Keleten is a magyar képzőművészet hírnevét erősítik.
Hogy ki is Horthy Nándor, honnan indult és hová jutott? Ezekre a kérdésekre tőle kapunk választ személyes beszélgetéseinkből és most megjelentetett Élettöredék című visszaemlékezéseiből.
„Noha több festőtanfolyamot végeztem, önmagam megítélése szerint mégiscsak önképzett festőnek tartom magam. Festői pályafutásom alatt számos csoportos és egyéni kiállításon vettem részt Kanadában és az Egyesült Államokban, festményeimmel eddig több mint 80 díjat nyertem. Képeim kiállításokon Toronto, Montreal, Ottawa, San Francisco, Chicago, Buffalo, Tuscan, Char-leston, Miami és Naples galériáiban jelentek meg. Egyéni vásárlóim voltak Japánból, Ausztráliából és Európa több országából. Magyarországon 2001 augusztusában állítottam ki képeimet húsz, Kanadában élő magyar képzőművész csoportos tárlatán Budapesten.”
Maga a történelem tette próbára a Kőszegen született Horthyt már kisgyerekkorától. „Súlyos nevet örökölt”. Ehhez még hozzájárult az édesapa foglalkozása is, aki a Magyar Királyi Csendőrségben szolgált negyed évszázadon keresztül, alezredesi rangban érve meg a második világháború végét.
A „felszabadulás” után a család sorsa a kitelepítés, a megalázások, hányattatások egész sora, a szegénység. 1951-ben szállították őket kényszerlakhelyre, Kondorosra, ahol egyetlen szobában hét személynek kellett meghúznia magát.
„Állandó rendőri felügyelet mellett élve, a falut nem hagyhattuk el. A nyomor, az éhezés volt az osztályrészünk két és fél évig” – emlékszik vissza ezekre az esztendőkre.
„Addig fokozták a terrort, a nép nyomorgatását, hogy az elégedetlenség miatt 1956-ban forradalom tört ki. Még ma is emlékszünk a dicsőséges forradalom részleteire, amikor néhány napig a szent forradalom, a legtisztább forradalom, ami a történelemben valaha lezajlott, győzedelmeskedett” – mondja. A szovjet tankok azonban minden reményt eltapostak.
A menekülő tömegekkel együtt a Horthy-család is elhagyta az országot, bízva abban, hogy szabad földön emberséges életkörülményeket tudnak majd teremteni gyermekeiknek. Éva lányuk akkor hétéves volt, második gyermekükkel, Ritával áldott állapotban levő Horthyné a férjével bátran vágott neki az ismeretlennek, mert a maguk mögött hagyott nyomort, meghurcoltatást, internálótábort, munkaszolgálatot, állandó megszégyenítést már ismerte.
Le Havre-ban szálltak hajóra, kilenc nap múlva Québec kikötőjében léptek Kanada földjére. Hihetetlen szorgalommal álltak neki az új élet megteremtésének, és önerőből felépítették azt a világot, amelyben jól érzik magukat. „Ha nagyon akarunk valamit, és azért minden lehetőt megteszünk, akkor az sikerülni is fog” – summázza élettapasztalatát.
„Feleségemmel együtt sok-sok örömet szereztünk festményeinkkel másoknak, és egy becsületes megélhetési formát tudtunk biztosítani magunknak” – tér rá Horthy Nándor a hivatására.
Hogyan lett a művészet a családi egzisztencia biztosítéka? Éva a festészettel már korábban is kacérkodott, Nándor zenélt, plakátokat festett, grafikázott. Aztán egy véletlen folytán mecénásra bukkanva, Horthy Nándornénak sikerült minden képét hosszú távon is eladnia, amely lehetővé tette számára, hogy családja mellett a művészetének éljen.
Férje később csatlakozott a tájképfestéshez – más stílusban, de ugyanolyan sikeresen. Művészetükkel megalapozták a családi hagyományt – mindkét lányuk sikeres képzőművész.
Horthy Nándorék meleg színárnyalatú, harmonikus kompozíciójú, a világ legszebb tájait, az élet legmeghittebb pillanatait megörökítő alkotásait szereti a közönség, mert jól megférnek a legkülönfélébb lakberendezési stílusokkal – ezért is találhatók meg nagyon sok magángyűjteményben a képeik.
Évekkel ezelőtt, amikor először léphettünk be az ajtón, a Horthy-műterem két festő életművét mutatta be: Éva asszonyét és a férjéét. Két ellentétes stílusvilággal találkoztunk ott – közös jellemzőjük volt a szépség megörökítése. A pillanatok hangulata ragadta meg a nézőt, akármelyik olajfestményre tekintett. Azt hihettük, hogy Horthy Nándorék csak a szépet látják meg maguk körül, nem is figyelnek másra, csak az élet ritmusából fakadó harmóniára.
Van a gyűjteményben azonban két olyan kép is, amely történelem. Az egyik véres és elevenünkbe maró emlék. A sötét tónusú háttérből a fény fekete tankot villant fel, virágvázává kiképzett ágyúgolyóhüvelyből egy piros bogyókkal megrakott levéltelen faág hajlik ki. 1956 valamelyik évfordulójára készült festménye ez Nándornak.
Számomra a kompozíció a reménytelenül kihullatott magyar vért jelképezi mind az utó-, mind a jelenkor fájdalmas mementóját: még mindig fenyeget a fekete tankok jelképezte lelkek fekete világa, akármikor csöpöghet a drága vér. Időtlen figyelmeztetés… Ez az alkotás lenyűgöz, nehezen mozdul előle az ember. (Nem titkolhatom végtelen nagy büszkeségemet, hogy sajátomnak tudhatom ezt a számomra felbecsülhetetlen értékű művet, amellyel a művész egyik könyvem bemutatója után megajándékozott.)
A másik nagy kép a Szent Korona, amelynek ihletője Magyarország Alaptörvényének elfogadása. Ez a festménye a budapesti Sándor Palota falát díszíti, amelyet a művész a ünnepélyes keretek között személyesen adott át a Torontóba látogató Áder János köztársasági elnöknek.
Élettöredéknek nevezett önéletrajzi kiadványának vezérvonala a szeretet és a hála, amelyet családja, elsősorban elhunyt felesége, gyermekei, unokái és családjaik iránt érez, és szeretet és hűség nemzetéhez, hála a befogadó új haza iránt. Embersége, meg nem alkuvása legyen megtartó példakép a szülőföldtől idegenbe kényszerült nemzettársainknak!
Dancs Rózsa (Toronto)
You must be logged in to post a comment.