Szabolcs Levente, a közkedvelt cserkésztiszt a II. világháború után emigrált DP-nemzedék tagja, aki a clevelandi magyar közösség múltjába és jelenébe elsősorban aktív cserkészként írta be a nevét. A mai utód fiatalok nosztalgikus beszélgetésre invitálták Szabolcs Leventét a Cserkész Rádió adásában.
Cserkészélményeit magával hozta Amerikába, ugyanis Magyarországon született, és egy német menekülttáborban nevelkedett. Édesapja a honvédséghez tartozott, folyamőr volt. 1948-ban kerültek egy német lágerbe, ahol egy kis szobában kellett négyen meghúzni magukat.
Apja országútépítésre járt dolgozni, olykor a fiúkat is magával vitte, hogy összeszedjék a kivágott fák ágait. Szegények voltak, ezt tudták hazavinni tüzelőnek.
New Yorkig hajóval utaztak, majd egy kedves segítőjüknek hála, eljutottak Clevelandbe, és letelepedtek a Bridge Avenue-n. Ez 1951 szeptemberében történt, az akkor hétéves Levente néhány hét múlva már cserkészetre járt. A táborban toborzott csapatnak nem lehetett a tagja, mert csak az idősebb fiúkat vitték portyázni, de gyakran figyelte őket.
A Szabolcs családnak nem volt túl nehéz beilleszkedni az új otthonukba. A környéken sok magyar élt, úgy is meg tudtak élni, hogy nem tudtak angolul, hiszen volt körülöttük patika, biztosító, pék, tímár, ahol megértették őket anyanyelvükön.
Levente 1954-55-ben Buffalóba járt iskolába a magyar piaristákhoz, ott is cserkészkedett. Az elemi iskola negyedik osztályát végezte el a katolikus intézményben, majd visszakerült Clevelandbe.
A katonai sorozáskor, 1966-ban háromszor jelentkezett Vietnamba. De mivel elvégezte a tiszti iskolát, tudott németül, magyarul és angolul, Németországba küldték szolgálni. Három év múlva szerelt le, Clevelandben ismét belevette magát a cserkészéletbe, ahol épp az 1970-es jubitábor szervezésével voltak elfoglalva a vezetők.
Csapatparancsnok-helyettes lett, 1980-ban pedig több mint tíz évre átvette a csapat irányítását. Ekkorra már rendszer volt a programokban, sok segítséget kapott a raj- és őrsvezetőktől, a szülőktől.
Feleségét is bevonta a munkába, Jutka kitűnő szakácstudományát élvezhették a táborozók. A cserkészgyerekek el is nevezték a rántott húst „Jutka-húsnak”.
Szabolcs Levente a vezetőknek is hétvégi foglalkozásokat szervezett, csapata 140 fő körül mozgott a ’80-as évek elején. Kiépült a kiscserkészprogram, voltak vezetők, Horváth Kati, Mészáros Andrea. Gráber Pisti, akik csak az utánpótlásra figyeltek. Ebben az időben Földesi Jóska, Prófusz Pisti, Daróczy Péter és Gráber Pisti is rajparancsnok volt.
Sokan jártak ki a tanyára, ismerték a rejtekhelyeket, építettek egy bástyát. Az építkezés nem volt könnyű, 40 láb magas oszlopokat kellett felemelni. A fedett helyre kényelmesen 10-15-en is fel tudtak mászni, ott is tartottak őrsi gyűlést. A bástya idővel megrogyott és leesett, de elhoztak onnan ereklyének egy fatáblát a 14-es csapat számára.
A clevelandi cserkészet történetének szép és virágzó időszaka volt Szabolcs Levente parancsnoksága.
„Nehéz elmondani, mi a legszebb, mert annyi jó élmény ért. Amikor ott van 500 gyerek egy tábortűznél. Ott érzi az ember, hogy milyen közeli kapcsolat és szeretet van mindenki között” – mondta.
Volt, amikor 56 magyar egyesület működött Clevelandben, de ami megmaradt, és legerősebb, az a cserkészet. Mert ragaszkodott ahhoz, hogy a gyerekek magyarul tanuljanak, magyar történelemmel ismerkedjenek, ezáltal magyar tudatot szerezzenek. Szabolcs Levente úgy látja, ez ma más egyesületekben nincs meg annyira.
„Az tett minket erős csapattá, hogy mindig volt segítség” – mondta
Dorgay Zsófia
(Bartók Rádió)
You must be logged in to post a comment.