Minden évben nagy várakozással tekintenek a november elé az európai filmek szerelmesei, ekkor rendezik meg már hosszú évek óta az Európai Uniós Filmek Fesztiválját (EUFF). Idén – mint a hasonló események – a filmszemle is rendhagyó módon, virtuálisan kerül megrendezésre, ami egyben lehetőséget ad arra, hogy Kanada szerte bárki megtekintse a meghívott alkotásokat. Idén 27 ország filmjeiből válogattak a szervezők közülük ismét van magyar alkotás is: Szász Attila filmjét, az Apró meséket először láthatja a kanadai közönség. A rendező a Kanadai Magyarságnak adott interjút.
Új filmjének kanadai premierje november közepén, az Európai Uniós Filmek Fesztiválján lesz. Bár a világjárvány miatt virtuálisan rendezik meg a fesztivált, de így talán még több emberhez juthat el a film. Milyen várakozásokkal néz torontói fesztivál elé?
Nagy öröm nekünk, hogy az Apró meséket is megismerheti a kanadai közönség. Korábbi filmjeink is részt vehettek ezeken az Európai Uniós Filmfesztiválokon. Mindig nagy öröm, ha a mi filmünk képviseli Magyarországot. A berni követ, a Félvilág és az Örök tél is le lett vetítve ezeken a fesztiválokon. Nagy örömmel mondtunk igent erre a felkérésre is. Különleges helyzet, hogy az eddig fizikailag látogatható fesztivál most online lesz elérhető, de ez talán valóban azt jelenti, hogy több nézőhöz eljut, aminek mi csak örülünk. Remélem, hogy olyan szeretettel fogadják ezt a filmet is mint a korábbiakat.
A film idén számos nagyhírű filmfesztiválon is debütált: Lengyelország, Egyesült Államok, Ghána… Egy-egy fesztivál nemcsak a premierről szól, de szakmai kapcsolatépítésről, nézői találkozókról is. Volt lehetősége ezeken személyesen résztvenni?
Sajnos az Apró meséket nem tudtam elkísérni egy fesztiválra sem. Tavasz óta a járványhelyzet miatt megváltozott a világ, úgyhogy nem nagyon jutunk el ezekre a fesztiválokra, pont ez a része – a közönséggel találkozni, megtapasztalni személyesen a visszajelzéseket – most hiányzik, ebből a szempontból a film szerencsétlen időszakban járja a világot. De sok helyre eljutott és díjakat is nyerünk vele: két hete Törökországban nyertünk, ezen a héten pedig Kaliforniában. Számunkra is fájó hiányosság, hogy nem tudunk találkozni a közönséggel.
Az Apró mesék egy romantikus thriller. Ez mindenképpen egyedi a magyar piacon, ahol a közönségfilmek túlnyomó része vígjáték.
Én kedvelem azokat a filmeket, amik nagyon nehezen skatulyázhatóak be, mert több műfajjal is kacérkodnak. Mivel ez egy szerelmi történet, ezért a romantikus jelzőt mindenképpen szerettük volna megtartani. Ugyanakkor ahogy közeledünk a vége felé, egyre sötétebb hangulatú film, aminek az alapműfaja mindenképpen thriller. Dióhéjban a történet arról szól, hogy egy szélhámos a II. világháború után azzal keresi a kenyerét, hogy apró hirdetésekre válaszol, amit olyan emberek adnak fel, akik hozzátartozóikat keresik. A mi főszereplőnk ezekre a hirdetésekre válaszol és úgy tesz, mintha ismerte volna az illetőt, ezzel reményt ad az embereknek, akik ezért cserébe szállást vagy pénzt adnak neki. Egyszer menekülnie kell, és egy erdő mélyén találkozik egy nővel és gyerekével, akiknek szintén elmesél egy történetet a férjről, akit várnak haza. A néző nagyjából sejti, hogy a férj be fog toppanni, ami a meg is történik, onnantól egy izgalmas macska-egér játék kezdődik. A saját hazugságságaiba belekavarodó főhősünk a férj sötét játékában találja magát és a kérdés csak az, ki kerül ki ebből élve. A hitchcocki hagyományokat követtük a történettel és a film hangulatával is. Az a tapasztalat, hogy a thriller és a romantikus film közönségcsalogató műfajok, ezért lett romantikus thriller a műfajmeghatározás, sőt romantikus történelmi thriller, hiszen 1945-ben játszódik. Ez első látásra paradoxon, de műfaja alapján thriller, de szerelmi történet is, aminek van sok romantikus pillanata is.
Amikor Szász Attila munkásságának olvastam utána, egy név mindig feltűnt: Köbli Norberté. Ez a munkakapcsolat A berni követtel kezdődött vagy annál korábbra nyúlik vissza?
Régebben találkoztunk, mikor mindketten filmkritikusok voltunk. Többször is keresztezte a pályánk egymást és Norbi elkezdett forgatókönyvet írni én pedig rendezni – először reklámfilmeket. Aztán eltelt jónéhány év, mire megkeresett, hogy van számomra egy forgatókönyve, ez volt A berni követ, amiből aztán egy nagyon jóízű közös munka kerekedett, amit aztán próbáltunk folytatni. Így született a Félvilág, az Örök tél és az Apró mesék is. Ez egy nagyon jól működő együttműködés, hasonlít az ízlésünk, megbízunk egymásban, kölcsönös a tisztelet és bizalom. Így jó dolgozni, hogy meg merjük mondani egymásnak, ha valami nem tetszik. Benne is van maximalizmus, bennem is, és mindig csak akkor lépünk tovább egy-egy problémán, ha olyan megoldást találunk rá, amely mindkettőnknek megfelel. Remélem, hogy lesz folytatása, mert sok közös tervünk van még.
Korábbi filmjük, az Örök tél egy olyan témát taglalt a málenkij robotról, amiről korábban nem készült magyar játékfilm. Hogyan zajlott a forgatókönyv írása egy ilyen komoly, nemzeti tragédiát feldolgozó film esetében?
Annak a filmnek volt egy valóságos alapja, egy valós személyből indultunk, aki Havasi János édesanyja. A szerelmi szál, ahogy elvitték, ahogy hazajött, azok mind valós elemek. Rengeteg túlélő visszaemlékezéseit kellett átolvasnia Norbinak, amíg összeállt a fejében, mik azok a tipikus tendenciák a lágerekben, amik mindig visszaköszönnek. Ezekből gyúrta össze a fiktív karaktereket és helyzeteket, de minden, ami a forgatókönyvben szerepelt, az valakivel, valahol megtörtént. Azt kellett eldöntenünk, hogy mennyire akarunk elmerülni abban, hogy a szörnyűségeket megmutassuk és mi lesz az íve a történetnek. Ez nyomasztó időszak volt, főleg Norbinak, aki ezt mind elolvasta, átnézte, beleélte magát, megírta. Nekem ebből a szempontból könnyebb dolgom volt, a kész forgatókönyvvel kezdtem dolgozni, amit aztán együtt gyúrtunk a végleges formájába. Valóban ez az első magyar fikciós játékfilm, ami ezt a témát dolgozza fel, mert dokumentumfilm rengeteg készült. Nem is sejtettük, hogy mennyi csapot fog kinyitni. Utólag derült ki, hogy majdnem minden harmadik család érintett valamilyen formában. Kibeszéletlen trauma nemzeti szinten. Elkezdtek ömleni a családi történetek a személyes vetítéseken, közönségtalálkozókon.
Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a köztudatba került az Örök tél, ami talán a legtöbb, amit egy alkotó kívánhat, hogy a filmje híre járja az országot, világot. Azt látom, hogy még mindig benne van a köztudatban, még mindig felmerül a témával kapcsolatban, hogy milyen nagy ennek a filmnek a jelentősége. Legutóbb azt olvastam, hogy minden tanulmánynál, konferenciánál, szakmai disszertációnál nagyobb erővel ütötte át a hallgatás falát a témában. Utólag jöttünk rá, hogy óriási felelősséget vettünk a nyakunkba és örültünk, hogy ennek meg tudunk felelni. A külföldi fesztiválokon tapasztalhattuk, hogy Kelet-Európán kívül mennyire nem ismerik a régiónk történelmének ezt a sötét epizódját. A holokausztról mindenki hallott, de a málenkij robotról szinte senki.
Néha fel-felbukkan a médiában a költői kérdés: mikor lesz az Örök télhez hasonló, Trianoni témát feldolgozó játékfilm. Idén a békeszerződés 100. évfordulóján igazán aktuális lenne.
Három évvel ezelőtt felmerült bennünk, hogy következő filmünkkel Trianon témáját járnánk körül és 2020-ra, az évfordulóra, el is készülhetett volna. Még mindig nincs konszenzus a témában, nagyon kényes téma, különösen Magyarország és régiója területén. Ezért olyan filmben gondolkodtunk, amely csak szőrmentén érinti magát a témát. Egy sportfilmet szerettünk volna csinálni egy vívóról, aki egy valós személy volt és a Trianon utáni első Olimpiát nyerte meg, ráadásul éppen Párizsban és éppen egy francia ellen. Az lett volna az üzenete, hogy állt talpra Magyarország, hogy nyerte vissza az önbecsülését – egy sportoló személyén keresztül tudtuk volna ezt megmutatni, ami ráadásul egy történelmi sikersztori. Ez a forgatókönyv el is készült, de se az előző Filmalap, sem a mostani Filmintézet nem volt nyitott arra, hogy támogassák – nem tudom elkészülhet-e valaha. Én nagyon hiszek ebben a történetben, remélem, hogy lesz belőle valamikor film.
Filmkritikusként is dolgozott korábban, elolvassa saját filmjeinek kritikáit is?
Mindig olvasom! Nagy izgalommal várom a premier környékét, amikor jönnek a kritikák. Filmjeinket szerencsére eddig túlnyomó többségben pozitívan fogadta a kritika. Ezeket persze megpróbálom a helyén kezelni. Nem is feltétlenül értek mindennel egyet, amit írnak, legyen az pozitív, vagy olykor negatív kritika, és mindig rájövök, hogy ez mennyire ízlés dolga. Az ember arra is rájön, hogy kik azok a kritikusok, akikre érdemes figyelni, akik értenek is hozzá – az ő szavuk többet nyom a latban. Eddig mindenesetre nem éreztem azt, hogy akasztják a hóhért. Egy dologról azonban leszoktam: nem kritizálom mások filmjeit nyilvánosan, nem írok már filmkritikákat, mióta én is alkotok. Úgy gondolom, nem volna elegáns a kollégáim munkáit kritizálni. Próbálok kizárólag alkotói cipőben járni.
Következő filmje 1552-ben, Egerben játszódik, vannak már publikus részletek ezzel kapcsolatban?
Ősz elején leforgattunk egy 18 perces rövidfilmet, ami annyiban is egyedi, hogy egyetlen helyen lehet majd megnézni: az Egri Várban. Maga az Egri Vár keresett meg ezzel a projekttel, hogy szeretnének egy olyan rövidfilmet, ami az ostromról szól. Próbáltuk azt a korosztályt megcélozni, akiknek kötelező olvasmány az Egri csillagok, és akiket minden évben elvisznek osztálykirándulásra a Várba. A 12-13 éves réteg a célközönség és a főszereplők is ebből a korosztályból kerültek ki. Még néhány hónap utómunka van hátra, addig a történetről többet nem árulnék el, de reményeink szerint egy olyan kalandos, izgalmas, szórakoztató és látványos rövidfilm lesz a végeredmény, ami átélhetőbbé teszi a mai fiatalok számára az ostrom valóságát – és amit szívesen megnéznek akár többször is.
A filmet Kanadában november 28-tól 48 órán át lehet megtekinteni a Fesztivál honlapján.
You must be logged in to post a comment.