Kereken 30. alkalommal és változatlanul nagy érdeklődés mellett zajlik a kanadai Rákóczi Alapítvány szervezésében a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor, amelynek küldetése összegyűjteni és igazi nagy családdá kovácsolni az Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről és Délvidékről érkező 15-18 év közötti, csillogó szemű magyar fiatalokat.
A Diákok Határok Nélkül Program iránti hatalmas igényt a pályázók csaknem kétszeres túljelentkezése is mutatja.
„Sokan jöttünk, a barátaim közül még hárman, de rajtuk kívül is ismerek még olyanokat, akik pályáztak” – mondta Németh Kinga csíkszeredai résztvevő, hozzátéve: „Szerencsés vagyok, mert a térségben azért túlnyomó a magyarság.”
A tábort megelőző pályázaton a fiatalok munkáit öt kategóriában várták. Az első téma II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulóját járta körül, vizsgálva a fejedelem hazaszeretetét és a modern mindennapokban is érvényes szellemi hagyatékát.
A második a Magyar Labdarúgó Szövetség megalakulásának 125. évfordulója kapcsán a sport közösségépítő szerepét vizsgálta. A harmadik a XX. századi, magyarságot sújtó traumákat dokumentálta a személyes emlékezetre és érzésekre fókuszálva.
A negyedik téma a múlt és a jelen, a modern és a hagyományos, a valós és virtuális síkok között kereste a válaszokat az identitás, öntudat és nemzettudat kérdésében a mai tizenévesek szemszögéből.
Az utolsó gondolatkör a tábor kerek évfordulójához kapcsolódott. Harminc emlékezetes, meghatározó, karakterformáló helyet, pillanatot, személyt, vagy gondolatot kellett a fiataloknak összegyűjteniük.
A pályázatok formája kötetlen volt, benyújthatták írott formában, de lehetett fotót, videót készíteni, ennek csak a diákok kreativitása szabott határt.
A nyitónapon megérkeztek a résztvevők a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium kollégiumába, ahol nagy szeretettel és finom ebéddel fogadták őket. A táborozók hálásan osztották meg friss élményeiket:
„Nagy Laura vagyok a Vajdaságból, egy kis faluból. Gimnáziumba járok, most fejeztem az első évemet. A nap igazából fárasztó volt az utazás miatt, de nagyon kedvesek az emberek és odafigyelnek ránk. Látszik, hogy foglalkoznak velünk, és érdekesek a programok.”
Ezt követően zajlott le a tábornyitó, amely hűen tükrözte a program értékrendjét, küldetését és elhivatottságát a fiataloknak. Különös figyelemmel említették a kedves támogatókat, akik jóvolta nélkül nem jöhetne létre minden évben újra a csoda.
A táborozókból megalakult a Zrínyi és Bethlen csoport, hogy a vacsora végeztével bemutassák első közös feladatukat dal vagy tánc formájában, de immár egy-egy csapatként. A jó hangulatú estet játékokkal, közös énekléssel vidáman zárta minden jelenlévő.
Kerek Lilla és Anna
