A szabad nyilvánosságért, a nyugatos társadalomfejlődésért, Magyarország megmentéséért tüntettek Budapesten, a Kossuth Lajos téren.
Puzsér Róbert publicista hangsúlyozta, hogy az ellenállás elkezdődött, és azért gyűltek össze, mert érzik, hogy polgárként felelősségük és dolguk van Magyarországgal.
Úgy vélte, amennyiben a magyar állampolgárok nem veszik kezükbe a politikát, akkor „minden rendszerváltás gengszterváltás lesz, mint 1990 és 2010 volt”, de az erős, cselekvőképes polgárság képes kikényszeríteni az alapvető erkölcsi és kulturális normákat, a nemzeti minimumok teljesítését.
Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő felidézte, hogy „a putyini forgatókönyv elindulásakor a kormányban azt hitték, lesz egy kis tüntikézés, aztán elfáradnak”, de nem aludt ki az ellenállás lángja.
Megjegyezte, a hatalom megijedt kicsit, mert őszre halasztották az „ellehetetlenítés törvényének” szavazását, de ők továbbra is a tervezet visszavonását követelik a gyülekezési törvénnyel együtt.
Pankotai Lili aktivista szerint a magyar nép válaszút elé került: ma még dönthet, hogy nyugati, szabad országban akar élni, vagy keleti, orosz típusú rendszerben.
Lányi András író követelte, tegyék láthatóvá a közpénzek útját magánzsebekbe és onnan vissza a pártkasszába, tegyék átláthatóvá a strómanok gazdagodásának a történetét, a külföldi szélsőjobboldali pártoknak nyújtott magyar támogatást.
Közölte: Magyarország a szuverenitását nem Európától, hanem Európában tudja megvédeni, például az orosz imperializmus kelet-közép-európai terjeszkedésétől, amelynek a magyar kormány engedelmes eszköze.
Stumpf András újságíró arról szólt, hogy a közéleti átláthatóságról szóló törvényjavaslat a jelenlegi formájában nem más, mint a magyar polgári demokrácia halálos ítélete. Jelezte, alkotmányos kötelességüknek tesznek eleget, hogy most itt vannak és fellépnek az önkény és annak törvénye ellen.
Fotó: MTI/Bodnár Boglárka
