A sportág amúgy is elképesztően sűrű éves menetrendjét a nyári olimpia (és annak pályaborítása) csak tovább bonyolította. Az elmúlt 3 és fél hónap leforgása alatt salak-fű-salak-kemény pálya váltotta egymást a Roland Garros–Wimbledon–Olimpia (Párizs)–US Open rotációban, ami irdatlan megterhelést jelentett mindenkinek.
Talán a hektikusra sikeredett nyári tenisznaptár (vagy a jelenkori játék által megkövetelt már-már abnormális fizikai igénybevétel) miatt, a hölgyeknél 4, az uraknál 3 különböző győztest ünnepelhetünk az említett rangos tornákon. Az esztendő utolsó tenisz Grand Slam-tornája pedig ezúttal sem hazudtolta meg önmagát.
New Yorkba, az év záró kéthetes Grand Slam-eseményére velejéig kifacsart mezőny érkezik, akik mögött 8 hónapnyi kemény szezon áll. Bizonyára ennek is betudható, hogy a nőknél 10 (2014, Serena Williams), míg a férfiaknál 16 évet (2008, Roger Federer) kell visszamennünk az időbe, hogy olyan bajnok nevéhez érjünk, akinek sikerült a címvédés. teniszezők szemszögéből nézve keresve sem találhatnánk jobb kifejezést az esemény leírására, mint egy 18 napos túlélőprogram, ahol az ellenfelek mellett néhol a hőséggel, máskor (a nézőtérről és a közeli La Guardia repülőtér forgalmas járatai által keltett) zajokkal kell megvívnia a játékosoknak.
A „ki marad talpon című versengésben” idén 65 ország 910 játékosa vett részt, akik 13 kategóriában közel 900 mérkőzés keretében mérték össze tudásukat. A két legpatinásabb versenyszám – a női és férfi egyes bajnokság – mondhatni papírforma eredményt hozott.
A hölgyeknél a belorusz Aryna Sabalenka magabiztosan, a hét mérkőzés alatt egy játszmát veszítve zsebelte be pályafutása 3. Grand Slam-bajnoki címét egyesben. Ő lett az 5. játékos az Open-érában, aki egyazon évben megnyerte mindkét kemény pályás Grand Slam-tornát (Ausztrál és US Open).
S talán az sem véletlen, hogy a XXI. században 2 női teniszezőnek sikerült két egymást követő évben mind a négy kemény pályás Grand Slam-döntőbe jutnia: Victoria Azarenkának és Aryna Sabalenkának, mindkét hölgy belorusz játékos!
A férfi egyes bajnoki trófeát – csupán 2 szettet hullajtva az egész tornán – a talján Jannik Sinner hódította el, és ezzel ő lett az első olasz, aki US Opent tudott nyerni az urak között, és a 3. az Open-érában, aki ugyanabban az évben szerezte meg első két Grand Slam-bajnoki címét. (Sinner az Ausztrál Opent nyerte év elején.)
Habár nem végződött happy enddel egyik finálé sem az amerikaiak számára, azért a hazai publikum az utolsó játéknapokat is izgalommal teli várakozásban tölthette. Ugyanis a New York-i születésű Jessica Pegula és a kaliforniai Taylor Fritz révén végre érdekeltek voltak mindkét végjátékban.
2002-ben fordult elő utoljára, hogy mind a női, mind a férfi egyéni döntőben amerikai játékos szerepelt! Sőt, a 2003-as US Open idén volt az első Grand Slam, amelyen két amerikai férfi és női elődöntős mérkőzhetett, a fenti hazai menők mellett Emma Navarro és Frances Tiafoe személyében.
Azért a királykategórián kívül akadt még látnivaló bőven: Az ukrán Ljudmila Kicsenok elhalasztotta esküvőjét, hogy megnyerje a női páros címét a lett Jelena Ostapenkóval, míg a Max Purcell és Jordan Thompson ausztrál tandem első férfi páros címét szerezte meg együtt.
Sara Errani és Andrea Vavassori lett az első színtiszta olasz kettős, akik vegyes páros címet nyertek a US Openen, ők a Taylor Townsend és Donald Young amerikai szabadkártyás duót utasították maguk mögé. Érdekesség, hogy ez volt Young profi pályafutásának utolsó mérkőzése is egyben.
A legelképesztőbb csúcs- döntések maradtak a végére: a helyszínen jelen lévő nézők száma először haladta meg az egymilliós számot, 1 048 669 szurkoló látogatott ki a három hét alatt az USTA Billie Jean King National Tennis Centerbe, ez 8%-os növekedés 2023-hoz képest, és mind az Arthur Ashe-, mind a Louis Armstrong-stadionban minden ülés elkelt az ott játszott mérkőzésekre.
Ruszanov András
Fotó: Dino Garcia/@dinophotosport