Hódosi Sándor, az 1988-as szöuli olimpiai aranyérmes kajak négyes tagja húsz éve él Amerikában. Küzdenie kellett a megélhetésért, de hatott is rá az ottani életszemlélet, és már csak a szépre emlékezik – mondta el a Magyar Nemzetnek.
A bajnok most Floridában él, és helyi idő szerint reggel hat órakor beszélgetett az interjút készítő Novák Miklóssal, aki meg is kérdezte: mindig ilyen korán kel?
„Ennél is korábban! A feleségem már 4.30-kor ébred, mert megy a kórházba dolgozni. Végre itt is kezd visszatérni az élet a normális medrébe. Többnyire én is felkelek vele, elviszem a kutyát sétáltatni, kávézom, megreggelizem, aztán indulhat a nap” – mondta az egykori sportoló.
S hogy mivel is foglalkozik?
„Visszatértem ahhoz, amivel Amerikában kezdtem: ablakokat fóliázunk. Ma már egész jó kis üzletem van, kiterjed egész Dél-Floridára, de a kezdet nem volt egyszerű. Amikor jönnek ki magyar fiatalok, mondom is nekik: azzal kezdjék az itteni életet, hogy felejtsék el mindazt, amit otthon Amerikáról gondoltak. Én ablakpucolással kezdtem, gondoltam, az mégsem olyan nehéz munka. Egyszer egy hölgy külön megkért, hogy segítsek neki, ma már ő dolgozik nekem üzletkötőként” – említi Hódosi.
Arra a kérdésre, hogy az olimpiai bajnoki címét próbálta-e kamatoztatni, elmondta:
„Azt teszem a mai napig! A bevándorlásnál könnyebbséget jelentett, angolul úgy mondják: extraordinary ability.”
Tehát: kivételes képesség….
„Igen. Könnyebben kaptam meg az állampolgárságot, mint mások. Noha az amerikaiak túlnyomó többségének fogalma sincs a kajak-kenuról, de azt becsülik, tisztelik, ha valaki elért valami nagy dolgot, például ha olimpiai bajnok. Amikor ez szóba kerül, rám is hitetlenkedve néznek, s ez segít az üzlet megkötésekor is” – magyarázza.
Mint a riporter közbevetette: ez Magyarországon sincs másképp.
„Ma már. Értem a kérdést. Nem panaszkodom, életem legnagyobb sikere az olimpiai bajnoki aranyérem, de az érte kapott pénzből akkor egy Fiatot tudtam venni, meg kiutaltak soron kívül egy Daciát. A visszavonulásom után próbáltam otthon több mindennel, autóval, farmernadrággal üzletelni, de nem igazán tudtam érvényesülni” – magyarázta a bajnok.
Akkoriban szenzációt sejtettek amögött, hogy egy olimpiai bajnok miért ezt az utat választja – jegyezte meg a riporter.
„Sok hazugságot összeírtak rólam, de ezzel ma már nem akarok foglalkozni. Legyen elég, hogy a mai napig amerikai-magyar kettős állampolgár vagyok. A feleségemmel, Molnár Ildikóval, aki röplabdázó volt a Tungsramban, először Bécsbe költöztünk, majd gondoltunk egy nagyot, s három év múlva kijöttünk az USA-ba. Emlékszem, 1997. április 21-én szálltunk le Miamiban; a kisebbik lányom egyéves születésnapját már itt ünnepeltük” – említi.
Az egykori olimpiai bajnok társakkal, Csipes Ferenccel, Gyulay Zsolttal és Ábrahám Attilával ma is tartja a kapcsolatot, legszorosabban Ábrahámmal, akivel egy nap különbséggel születtek, s mindig felköszöntik egymást.
Hódosi Sándor – mint elmondta – ma is rendszeresen sportol.
„Persze, golfozom! Mindennap megcsinálok kilenc lyukat, az úgy öt mérföld sétával jár. Szerencsére makkegészséges vagyok, nekem ma már ennyi elég. Lassan nyugdíjas leszek.”
S ha tényleg elérkezik a nyugdíj, lehet, hogy hazaköltöznek.
„A feleségemmel szoktunk róla beszélni. Most még ideköt a munkám, a két lányom és a két unokám. Majd meglátjuk. Az biztos, ha hazajövünk, az olimpiai bajnokok életjáradékának köszönhetően nem kell a híd alá költöznünk” – mondta.
(N. M. – a Magyar Nemzet nyomán)