A magyar tudás, tehetség és alkotó értelem csodálatos ünnepnapjait éltük, és az egész világ figyelme, nagyrabecsülése a magyarok felé fordult az elmúlt héten, amikor bejelentették a Nobel-díjak idei nyerteseit.
Karikó Katalin az orvosi-élettani Nobel-díjat – mint legutóbbi lapunkban beszámoltunk róla – a koronavírus-világjárvány legyőzését lehetővé tevő mRNS-alapú vakcinák létrehozását megalapozó felfedezéseiért kutatótársával, Drew Weissmannal megosztva nyerte el.
Igazán még ki sem örültük magunkat, amikor másnap a Svéd Királyi Tudományos Akadémia azt közölte, hogy a fizikai Nobel-díjat Krausz Ferenc, Pierre Agostini és Anne L’Huillier kapja az attoszekundumos, ultragyors fizika megalapításáért és az elektronok kutatásáért.
Az attoszekundum a másodperc egymilliárdod részének egy milliárdod része. Az ilyen időtartományban működő lézerekkel olyan fizikai folyamatokat lehet vizsgálni, amit eddig nem tudtunk, pl. az elektron útját az atom belsejében.
A 61 éves Krausz Ferenc szülővárosában, Móron, a Táncsics Mihály Gimnáziumban szerette meg a fizikát. 1985-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen párhuzamosan elméleti fizikusi oklevelet szerzett.
Lézerfizikai kutatómunkáját a BME Fizikai Intézetében kezdte, a Bécsi Műszaki Egyetemen, 1991-ben lézerfizikából doktorált, majd az egyetemen professzorként dolgozott.
2003-től a németországi garchingi Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója, 2004-től a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem kísérleti fizika professzora.
Már fiatal kutatóként a rövid impulzusú lézerek fizikája érdekelte, szerepet vállalt a robbanásszerű fejlődésnek induló femtoszekundumos lézertechnológia tökéletesítésében.
A 2000-es évek elején az ő csoportja állította elő a világon az első attoszekundumos fényimpulzusokat, ezzel először végezhettek valós idejű megfigyeléseket az elektronok atomon belüli mozgásáról.
Elmondta, hogy kutatásai középpontjában a térben és időben egyre kisebb méretek vizsgálata állt, amit ultrarövid időtartamú fényimpulzusok felhasználásával végeztek.
A természetben, az atommagon kívül lejátszódó leggyorsabb folyamatokat tudják azokkal a módszerekkel vizsgálni, amelyeket kutatócsoportjával Bécsben, majd Garchingban kifejlesztettek. „Legfőbb célom az volt, hogy megértsem az elektronok elképzelhetetlenül gyors, attoszekundumos mozgását” – mondta.
„Nem voltam biztos benne, hogy álmodom-e, vagy ez a valóság” – mondta Krausz Ferenc, aki éppen laborvezetésre készült az intézetében, amikor Stockholmból közölték vele a jó hírt.
Kifejtette, számára kutatásai során az a legizgalmasabb, ha olyasmit láthat, amit korábban senki sem. „Hihetetlen pillanat volt, amelyet soha nem fogok elfelejteni” – mesélte arról a reggelről, amikor bécsi laboratóriumában 2001-ben először fedezte fel, hogy az attoszekundumos impulzus technikával képesek feltárni az elektronok mozgását.
Legújabb munkájában az ultragyors méréstechnika orvosi-diagnosztikai alkalmazását vizsgálja. 60 fős csoportjával a femtoszekundumos és attoszekundumos technológiát használja vérminták infravörös spektroszkópiai elemzésére és az összetételükben bekövetkező apró változások kimutatására.
A három éve, a magyar kormány támogatásával elindított program keretében egész országra kiterjedő vizsgálat zajlik Magyarországon már több mint tízezer fő bevonásával. Érzékeny lézeres módszereikkel vizsgálják az egészséges emberek vérmintáit abban a reményben, hogy a betegségek felismerhetőek legyenek molekuláris szinten még a tünetek megjelenése előtt.
A kutató, aki a Molekuláris-Ujjlenyomat Kutató Központ vezérigazgatója is, sokat ígérő és előremutató programnak nevezte a vizsgálatot, és köszönetet mondott a magyar kormány támogatásáért.
Krausz Ferenc a díjjal járó pénzjutalmat az általa alapított Science4People javára ajánlja fel. Az egyesület célja összefogni a tudományos élet képviselőit, hogy együtt segítsenek az orosz–ukrán háború által sújtott, nehéz sorsú embereknek.
Fotó: MTI/Kovács Attila
