A Magyar Országgyűlés határozata alapján június 4-én ünnepeljük a Nemzeti Összetartozás Napját. A torontói magyarság ezen a napon idézte fel a 103 éve aláírt trianoni békediktátum hatásait.
A megemlékezés az Ontario-tó partján található Budapest parkban zászlófelvonással kezdődött. A tóparton Igaz Máté Árpád, a torontói magyar főkonzulátus ügyvivője és L. Simon László miniszteri biztos mondott ünnepi beszédet. A köszöntőket követően a torontói magyar szervezetek képviselői elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
A Nemzeti Összetartozás Napján a torontói Magyar Házban folytatódott a rendezvénysorozat, ahol először Boda-Lázár Judith, az intézmény elnökasszonya mondta el köszöntőjét. Beszédében úgy fogalmazott, hogy 1920. június 4-e megpecsételte a magyarok sorsát, hiszen színmagyar területek kerültek idegen kezekbe.
„Az idő kerekét nem tudjuk visszafordítani, a békediktátumot nem tudjuk meg nem történtté tenni, viszont képesek vagyunk arra, hogy a hatásait tompítsuk. Fontos feladatunk a közös gyökereink megtartása, amelyekbe a legnagyobb viharok esetén is szorosan kapaszkodhatunk. Kanadában élő erdélyi magyarként fontosnak tartom, hogy itt, a diaszpórában is megemlékezzünk a történelmünk fordulópontjairól” – fogalmazott az elnökasszony.
Igaz Máté Árpád ünnepi beszédében egy személyes történetet osztott meg a megemlékezőkkel.
„Partiumból, egy Szatmárnémetihez közeli faluból származom. Csupán egy kilométerre nőttem fel az országhatártól. Soha nem tudom elfelejteni annak a fájdalmát, amikor kisgyermekként megértettem, hogy mások szerint nem vagyok otthon a szülőföldemen. Az öcsémmel sokszor leültünk a határnál, és elgondolkodtunk azon, vajon milyen lenne, ha az a határ nem lenne ott, és simán átkerékpározhatnánk Csengerbe. És vajon milyen lenne az, ha az iskolában nem tanulnánk románul.
Egyszer a gyülekezetünk vénei megtalálták a magyar időkből származó régi határkövet, amely nem csak nekünk, hanem a többségi nemzet számára is jelzőkőként szolgált: mi, magyarok ezen a földön otthon vagyunk! Ez a mai nap, június 4-e egy emlékeztető arra, hogy sohase feledjük el azokat, akik értünk küzdöttek szerte a Kárpát-medencében és természetesen a diaszpórában.”
Legvégül L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója mondott ünnepi beszédet. Felszólalásában II. Rákóczi Ferenc példáját, illetve az 1848-as és az 1956-os hősök magatartását idézte, kiemelve a levert forradalmak és szabadságharcok tanulságát. A miniszteri biztos szerint a „sírva vígadás” helyett büszke nemzetként egymással karöltve kell haladnunk az úton.
„Nemrégiben a marosvásárhelyi múzeumban jártam, és egy trianoni tárlatot néztem meg. Maros megyében és a városban is fele-fele arányban élnek románok és magyarok, a múzeumi dolgozók között is hasonló arány uralkodik. Kíváncsi voltam, hogy vajon a magyarok vagy a románok történelemolvasata jelenik-e meg a kiállításon. Nagyon patikamérlegen volt kimérve minden. Volt egy fotó, ahol egy magyar, egy román és egy szász katona kártyázik – Erdély három alkotó nemzetisége. A megelevenített jeleneten a román katona ütött, jelezve azt, hogy mindent visz. Ez nem csak a kártyára volt igaz, hanem szimbolikusan a háború végére is” – osztotta meg L. Simon László.
A torontói magyar iskolák tanulói szavalatukkal, a Kodály táncegyüttes junior csoportja pedig szatmári táncával növelte a rendezvény színvonalát. A megemlékezés zárásaképp L. Simon László a Magyar Nemzeti Múzeum emlékérmét adta át Boda-Lázár Judithnak, a Magyar Ház elnökasszonyának. A plaketten Szent István király koronázási palástját ábrázolták a kiváló magyar művészek.
Mindemellett a Rákóczi Alapítvány nevében a miniszteri biztosnak Tóth Judit és Berec Judit nyújtotta át a Friss hangok a perifériáról esszékötet tiszteletpéldányát. A 2021-ben megjelent könyv a határon túli magyar fiatalok gondolatait és írásait tartalmazza, hogy ők hogyan látják a magyarságukat száz évvel a trianoni békeszerződést követően.
Berec Judit
Fotó: Kralovanszky Balázs
