A nagyböjt negyedik vasárnapján ünnepelték a torontói Szent Erzsébet Katolikus Templom a felszentelésének évfordulóját, amelyen Lukács János jezsuita atya mondott szentbeszédet, és a Scola Cantorum kórus végezte a zenei szolgálatot.
A templom búcsúját lelkigyakorlat előzte meg, amelyet Lukács János jezsuita atya vezetett. A pénteki keresztutat és szentmisét követően Lukács János atya, korábbi jezsuita provinciális, a pénteki olvasmányról (Ozeás próféta könyve 14,2-10) és evangéliumról (Márk 12,28b-34) tanította a jelenlévőket.
A lelkigyakorlatozók a szombati lelki nap kezdetén a Eperjes Károly Magyar passió című filmet tekintették meg, majd az alkotás lelki és történelmi hátteréről beszélgettek.
Délután a vasárnapi evangéliumról elmélkedtek, amelyben Jézus sárral gyógyítja meg a születésétől vak embert (János 9,1-41). A templombúcsút ünnepi szentmisével ünnepelték meg, amelyen Lukács János mondott szentbeszédet. Prédikációjában a vak ember meggyógyításáról szóló evangéliumi szakasz kapcsán úgy fogalmazott, hogy Jézus többféleképpen gyógyította meg a körülötte lévő embereket.
Volt, akit távolról, csak egy szóval gyógyított meg, de a vak férfi esetében más módszert választott. A porból és nyálból készített sár kapcsán a jezsuita szerzetes kiemelte, hogy a por emlékeztethet minket a hamvazószerdán elhangzottakra: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, Jézus nyála pedig az Istentől származó igére irányíthatja a figyelmünket.
Lukács János kiemelte, hogy identitásunk kérdéseire is választ kaphatunk ebből a evangéliumi szakaszból. Vajon a vak emberhez hasonlóan merünk-e ráhagyatkozni az isteni gondviselésre, vagy farizeusként csak az általunk vélt igazságok szemellenzőjével járunk a világban?
A templom búcsúját egy ünnepi ebéddel zárták, amelynek keretében Igaz Máté Árpád, a torontói magyar főkonzulátus ügyvivője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Baksay-Tóth Krisztina elénekelte az Ave Mariát Oláh Imre orgonaművész kíséretével.
Berec Judit
