Gyenge Valéria, az 1950-es évek aranygenerációjának utolsó élő tagja a minap Budapesten ellátogatott a Magyar Úszó Szövetségbe, ahol az Olimpiai Bajnokok Testületének tagjai, Risztov Éva, Darnyi Tamás, Gyurta Dániel és Wladár Sándor elnök fogadták.
Az 1952-es helsinki olimpián aranyérmes, Torontóban élő kiválóság – akit a Sportcsillagok Gálájára hívtak meg az Operaházba – a beszélgetésen felelevenítette ötkarikás győzelmét, amely honfitársai, Szőke Kató (100 m gyors), Székely Éva (200 m mell) és a 4×100-as gyorsváltó sikere mellett szenzációszámba ment 400 m gyorson.
„Én nem voltam annyira gyors, mint a többiek, de a hajrám mindenkin túltett, ezért az elején el is mentek tőlem, aztán 250 m-nél úgy gondoltam, most elindulok, lesz, ami lesz. És aranyérem lett belőle. Ez óriási meglepetést jelentett, mert a többiekkel ellentétben én akkor még senki sem voltam, felnőtt magyar bajnoki címet sem nyertem korábban. Az az arany viszont óriási erőt adott” – mondta a 89 esztendős kiválóság, aki megjegyezte, hogy az 5:12 perces olimpiai csúcs ma a serdülőbajnokságon sem lenne nagy szám.
„De ne feledjék, akkoriban kézzel kötött pamutfürdőruhákban úsztunk, amibe felül belement a víz, éreztük a súlyát úszás közben, míg a mai dresszek olyanok, mintha egy második bőrük lenne a versenyzőknek” – tette hozzá.
Az 1956-os melbourne-i olimpiára hatalmas elánnal készültek a címvédésre, a forradalom kitörése azonban közbeszólt. El kellett vonatozniuk Prágáig, ahonnan újabb közel egy hétig tartott az út Melbourne-be. Ott egyre-másra érkeztek otthonról a rossz hírek.
„Mire kiértünk, itthon elbukott a forradalom, hamarosan érkeztek a táviratok a családoktól, férjek, vőlegények döntöttek úgy, hogy otthagyják az országot, így az én vőlegényem is… (Garai) Jani azt kérte, menjek utána Torontóba, anyukám azt, hogy menjek haza… Azaz nem tudtunk rendesen edzeni, ott meg szinte képtelenség volt az úszásra összpontosítani. Nem csoda, hogy nyolcadiknak fulladoztam be, nyolc másodperccel gyengébb idővel, mint 1952-ben…”
Gyenge Valéria végül az olimpiai formaruhájában, egy ballonkabátban érkezett meg Torontóba, mínusz 25 Celsius fokos hidegben. Kanadában rövid ideig próbálkozott az úszással, de ez túlságosan a szülőhazájára emlékeztette, ezért abbahagyta.
Gyenge Vali – aki Kanadában fotóművészként és íróként szerzett hírnevet magának – megjegyezte, hogy az úszásban az edzői szemnél nincs fontosabb.
„A gyerekeknél ránézésre megállapítható, ki az igazán tehetséges, ahogy fekszenek a vízen, már abból lemérhető” – mondta a nagy bajnok, aki naprakész a magyar úszósport eredményeiből, mivel folyamatosan követi a versenyeket.
