A Magyar Kultúra Napján az anyaországban, az elszakított területeken és a diaszpórában is megemlékezéseket tartottak a Himnusz születésének 200. évfordulója alkalmából.
Az Országházban irodalmi összeállítással és közös szavalással ünnepelték a Magyar Kultúra Napját, ahol a Kárpát-medence minden tájáról érkezett gyerekek a nemzeti összetartozást szimbolizálták. A 200. évfordulón 200 gyermek – 100 anyaországi és 100 határon túli fiatal – szavalta Novák Katalin köztársasági elnökkel együtt a nemzeti imádságot.
Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek kiemelte: a magyar kultúra napja a magyar hazaszeretet ünnepe is, hiszen ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnuszt, nemzetünk imádságát. Ez a költemény a magyar hazafias líra többszázados vonulatának összefoglalója, amely az egész magyar sorsot magába sűríti.
Emlékeztetett: Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én öntötte végső formába a Hymnus, a’ Magyar nép Zivataros századaiból című költeményét.
„Azon a januári napon valószínűleg Kölcsey nem gondolta, hogy a vers, melyet hajnalban fejezett be, egyszer még Magyarország hivatalos himnusza lesz” – jegyezte meg az érsek.
Bábel Balázs szólt arról is: abban, hogy a Himnusz közismertté vált, nagy érdeme van Erkel Ferencnek, aki megzenésítette.
Közölte: a 200. évforduló hálára is kötelez, mert voltak időszakok, amikor el akarták törölni a Himnusz éneklését.
„Most ugyancsak fontos, hogy a Himnuszt imádságként énekeljük, mert olyan időket élünk, amikor a nemzetet, a hazát a felejtés kultúrájával ki akarják törölni emlékezetünkből. Nekünk a költő és zeneszerző szándékát tovább kell vinnünk” – hangoztatta.
Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke azt mondta: 200 évvel ezelőtt született egy olyan imádságunk, amelynek küldetése felemelni, összekötni, megvilágítani a közös magyar életünket.
Rámutatott: Kölcsey Himnusza nem kegyes kívánságok gyűjteménye, hanem tükörbe nézés és szembenézés.
A művet idézve a zsinati elnök azt hangoztatta: egymással szemben elkövetett bűneink sértik az isteni törvényt, és romlásba taszítják a közösséget. Bűnbocsánat, áldás csak irgalomból lehet és lesz – hangsúlyozta.
Dunaszerdahelyen Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter ünnepi beszédében kiemelte: a kultúra olyan, mint a béke: összeköt.
A politikus a Pázmaneum Társulás ünnepségén felidézte, ahogy a Himnusz végigkísérte a magyarságot.
„Ott volt velünk mindig az elvesztett, de túlélt XX. században. A harcterek és a hadifogság poklában, és akkor is, amikor a trianoni döntés darabokra szaggatta nemcsak az országot, hanem a nemzetet is” – jelentette ki Gulyás Gergely.
Rámutatott: a Himnusz itt van velünk a felfedezendő XXI. században is. Hozzátette: Kölcsey versével szimbolikusan is ünnepeljük a magyar kultúrát, mindazt, amit magyarul álmodunk és amit magyarul beszélő nemzeti közösségünk hosszú évszázadok alatt létrehozott, és ami napjainkban is körbevesz és elhordoz mindannyiunkat, akik összetartozunk itt, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban.
Kijelentette: amikor kultúránkat őrizzük, az egymáshoz tartozásunkat őrizzük.
Mi a nemzetek közötti barátság, ha kell, történelmi megbékélés szószólói vagyunk, akik tudjuk, hogy a nemzetek felszámolására irányuló kísérletek mindig háborúhoz vezettek e térségben” – mondta Gulyás Gergely.
Veszprémben – Európa kulturális fővárosában – Csák János kulturális miniszter azt hangsúlyozta, hogy a kultúra nemcsak művészi alkotások összessége, hanem az emberről alkotott kép, hogy mit gondolunk magunkról és a másik emberről.
„Micsoda évünk van!” – fogalmazott a miniszter, hozzátéve, hogy most van a Himnusz születésének 200. évfordulója, de szintén 200 éve született Petőfi Sándor és Madách Imre.
Az ő életművük testesíti meg Babits Mihály szavaival élve „a magyar szellemi jelenséget és lelki örökséget” – mondta a miniszter, aki köszöntötte az Európa kulturális fővárosa címet viselő Veszprémet.
Az Isten, család, haza egysége a magyar nemzetet már 1100 éve – 33 nemzedék óta – képessé tette arra, hogy kialakítson és megőrizzen a Kárpát-medencében egy anyagilag, spirituálisan és szellemileg megalapozott államiságot – jelentette ki.
A mai magyaroknak az a feladata, hogy ezt a szellemi jelenséget és lelki örökséget átadják a következő nemzedékeknek. Emlékeztetett: az elmúlt 1100 év viszontagságos volt, ehhez képest a mi életünk „könnyű és kényelmes”.
Petőfi Sándor szavaival úgy fogalmazott: „sehonnai bitang emberek” lennénk, ha ezt az örökséget hagynánk elherdálni ahelyett, hogy átadjuk a következő nemzedékeknek.
A megemlékezéssorozat végén a budapesti Országházban, Veszprémben, Szatmárcsekén, a partiumi Nagyváradon, az erdélyi Székelyudvarhelyen, a felvidéki Nagymegyeren, a délvidéki Zentán is ugyanabban az időpontban szavalták a Himnuszt.
A szatmárcsekei ünnepségről már előző lapszámunkban beszámoltunk.
Fotó: MTI/Bruzák Noémi
