Az orosz-ukrán háború kilenc hónapja tart, s a február 24-én elkezdődött események csak napról napra nehezítik az országban élők sorsát. Nemrég az ukránok visszafoglalták Herszon városát, ez a lakosság számára reménysugarat adott valamiféle szebb mindennapok felé. Sajnos, ez a gondolat a lengyelországi incidens után talán minden eddiginél még távolibbnak tűnik.
Mindezek ellenére Kárpátalja a béke szigete. De a háború nehézségei nem kímélik a béke szigetét sem.
Miután Oroszország az elmúlt időszakban az energiaellátási központokat támadta, több város is sötétségbe borult, hosszabb-rövidebb időre. Mára állandóvá váltak az áramkimaradások.
Számos magyar községben, s a kárpátaljai városokban is akár napi 10 órán át nem volt áram. Hogy csökkentsék az energiafelhasználást, ütemezett áramszüneteket vezettek be, minden községben a nappali órákban különböző időkben 2-4 órára lekapcsolják a villanyt.
De, amikor van villany, akkor is mérsékelt energiafelhasználásra kell törekedni. Mostanra minden háztartás elengedhetetlen eszköze lett a gyertya, az akkumulátoros lámpa, a powerbank.
Annak érdekében, hogy csökkentsék az ország terhelését, megszüntették a közvilágítást. Rendkívül megterhelő tud lenni, miután besötétedett, egy sötét városon vagy községen végighaladni.
Tizenkilenc településen, köztük számos magyar faluban november 9-24-e között nem volt gázellátás, egy ütemezett karbantartásra hivatkozva.
Ez sem egy könnyed kihívás novemberben, fűtési szezon idején, pláne, ha társul hozzá egy többórás áramszünet. A közintézményekben vagy nincs még fűtés (novemberben!), vagy épp nagyon minimális hőfok a megengedett.
S még csak meg sem említettem az árakat. Az élelmiszer-ellátás megoldott, az árak, amelyek visszaköszönnek az élelmiszerek alatt, azok már akár horribilisnek is nevezhetők.
Hogy csak egy mindennapi példával éljek. A háború előtt 3 UAH-ba, azaz 11 kanadai centbe került 1 darab tojás, nyáron még 4,50-5 UAH-ért, vagyis 16-20 centért lehetett kapni, október elején 6,80 UAH, tehát 25 kanadai cent volt, mára 10 UAH-ba vagy 36 kanadai centbe kerül egy tojás.
Tehát több mint háromszorosára nőtt egy darab tojás ára kilenc hónap leforgása alatt. S ez a példa, ez az inflációs arány majdhogynem mindenre igaz.
Sajnos, a mindennapok nem túl derűsek Kárpátalján, az energiaellátás hiánya, infláció, mindennapos légiriadók – kihívásokkal teli életét élünk itt, a béke szigetén. De nem adjuk fel a reményt.
Írhatnám, hogy bízunk valakiben, valamiben, szebb jövőt várunk valamilyen hírtől. De ez nem igaz. Kárpátalján az emberek a Teremtő Isten hatalmában bíznak. Számos idős, akinek nem ez az első háború az életében, amit megélt, sokszor így biztat: „voltak már nehezebb és ínségesebb idők is, mi mégis itt vagyunk, mégis magyarok vagyunk, ezen nem változtathat semmilyen hatalom.” Bízunk Istenben, s abban, hogy mielőbb véget ér mindaz, ami immár kilenc hónapja minden napunkat befolyásolja.
A kárpátaljaiak élete cseppet sem könnyű, de „igazi magyarnak lenni akkora teher, hogy aki sokat viseli. megedződik benne.”
