Élőlánccal, hídfoglalással, sztrájkkal és felvonulással tüntettek több tízezren Budapesten és országszerte a pedagógusok méltó társadalmi és anyagi elismeréséért, az oktatás feltételeinek javításáért. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete az óvodáktól, iskoláktól azt kérte, hogy aznap ne vegyék fel a munkát.
A tiltakozást a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumból elbocsátott öt tanár melletti szolidaritás váltotta ki, akik polgári engedetlenségre hivatkozva nem tartották meg óráikat.
Budapesten a tüntetők lezárták a Margit hidat, ahol több ezer diák tüntetett, a tömeg azt kiabálta: „Nincs tanár, nincs jövő!” A híd egyik pillérjénél transzparenst tartottak a levegőbe: „Ne rúgjátok ki a tanárainkat!” Az Amnesty International aktivistái a közoktatást felügyelő Pintér Sándor belügyminiszter távozását követelték.
Perlaki-Borsos Noel végzős gimnazista arról beszélt, hogy elvették a jövőjüket, majd arra biztatta hallgatóságát: vegyék vissza a „jövőt és a reményt együtt”.
Innen a tömeg az Országház elé vonult, ahol szolidaritási koncerttel egybekötött tüntetést tartottak 35 ezer résztvevővel.
A tömeg azt skandálta, hogy „tanár nélkül nincs jövő”. A demonstrálók „Kiállunk a tanárainkért!” molinót feszítettek ki. Felszólalt többek között Törley Katalin, a Kölcsey gimnázium elbocsátott tanára, aki szerint a hatalom üzenete, hogy meg kell hunyászkodni, és Brechtet idézve – „mert a mai legyőzöttek a holnapi győzők” – buzdított az ellenkezőjére. Szerinte az ügy több millió ember ügyévé vált, és közös kiállásra szólított fel, mert „a sokaságnak ereje van”.
A Diákok a Tanárokért mozgalom tagjai az elbocsátott tanárok visszavételét követelték. Nagy Ervin színész hangsúlyozta: nem szabad hagyni, hogy levadásszák a pedagógusokat.
A fővárosban és vidéken is több szolidaritási akciót tartottak, élőláncot alakítottak Budapest több helyszínén, Pécsett, Szegeden, Szolnokon, Kaposvárott, Sopronban, Veszprémben és más helyszíneken.
