„Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket” – Ézsaiás 35,3 igevers áll a Kárpátaljai Keresztény Diakóniai Alapítvány egyik legutóbbi, közösségi oldalon közzétett bejegyzésében aláírásként. S mindez felhívja a figyelmet arra, hogy kellő odafigyelést és törődést igényel minden idős, nehéz sorsú, vagy betegséggel küzdő ember. Erről, a KKDA munkájáról és elhívatásáról Szedlák Eszterrel, az alapítvány projektmenedzserével beszélgettünk.
– Mesélj, kérlek, a Kárpátaljai Keresztény Diakóniai Alapítványról.
– Kétéves projekttervezés után, a Kárpátaljai Keresztyén Diakóniai Alapítványt 2016 augusztusában hoztuk létre Beregszászban. Az alapítvány 8 alkalmazottal indult. Jelenleg 15 beteggondozó (9 szociális munkás és 6 ápoló), illetve 3 adminisztratív – projektmenedzser és koordinátor, könyvelő, sofőr és raktáros – alkalmazottunk van. Első programunk egy Otthoni Beteggondozó Szolgálat létrehozása, amelynek célja az idős, illetve beteg emberek otthoni ellátása. Az első munkapontunkat Beregszászban alapítottuk meg, majd 2017 májusában létrehoztuk a másodikat Mezőváriban. 2018 januárjában Csongoron és Ungváron, júniusban Beregrákoson nyitottunk munkapontokat, majd szeptemberben Szőlősgyulán, 2021 júniusában pedig Papiban. Jelenleg a beregszászi munkaponton 5 beteggondozó, a többi településen 2 gondozó végzi a szolgáltatásokat. Minden munkaponton szociális mosodát és az egészségügyi eszközök kölcsönzési rendszerét működtetjük.
– Hogyan ért benneteket a háború híre, melyek voltak az első reakciók?
– Természetesen megdöbbentünk. Először azt hittük, hogy csak néhány napig tart majd, s hamar vége lesz. Rögtön a férfi munkatársainkat féltettük. Hiszen egy ilyen kaliberű munkához elengedhetetlen a férfi munkaerő. A napok múlásával egyre inkább féltünk, hiszen nem tudtuk, hogyan fognak eljutni hozzánk a külföldi pénzügyi adományok, honnan lesz fizetése a munkatársaknak. Az első néhány hétben több munkatársunk is elmenekült az országból, némelyikük visszatért, némelyikük nem, sajnos.
– Hogyan változott meg a munkátok a háború hatására?
– A sok család elvándorlásával rengeteg idős ember maradt egyedül. Sorban érkeztek a kérvények a betegfelvételhez. Úgy érzem, hamar reagáltunk az eseményekre és a háború hatására bekövetkezett inflációra, így a humanitárius folyosók megnyitásával mi is adományoztunk élelmiszereket az időseinknek.
– Milyen sorsokkal és történetekkel találkoztatok, találkoztok?
– Néhány család, aki elmenekült, néhány hét után magával vitte az eddig nálunk, gondozásban lévő szüleit is. Néhányan viszont azóta sem sokat hallottak gyermekeikről. Gondozottjaink listáján szereplő nevek nagyon gyorsan cserélődtek.
– Hogyan zajlik jelenleg a munkátok?
– A munka továbbra is ugyanúgy zajlik, mint előtte. Hála az isteni gondviselésnek, Kárpátalján egyelőre nem tapasztalható az agresszió.
– Milyen terveitek vannak?
– Épp 2022 januárjában indult az új hároméves projektterv elkészítése, amelyben nagyon sok új ötlet, új irány fogalmazódott meg. Sajnos, a jelenleg kialakult helyzet miatt sok terv nem megvalósítható. Ami viszont biztos, hogy nem fogunk megfeledkezni a közel 300 idősről, akiket gondozunk.
Lőrinc Ingrid
(Kárpátalja)
