Katonai tiszteletadás mellett Benkő Tibor honvédelmi miniszter jelenlétében a Himnusz hangjaira felvonták, majd a Szózat zenéjére félárbocra eresztették Magyarország nemzeti lobogóját az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 64. évfordulóján Budapesten, a Kossuth Lajos téren.
A kegyelet kifejezéseként a lobogó egész nap félárbocon maradt a nemzeti gyásznapon. Az eseményen közreműködött a központi katonazenekar és a nemzeti lovas díszegység. Az Országházra kitűztek egy lyukas magyar zászlót és egy fekete gyászzászlót. Egész nap gyertyákat gyújtottak a Terror Háza Múzeumnál, este a Szent István-bazilika előtt.
A nemzeti gyásznapon Áder János köztársasági elnök a rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában lerótta kegyeletét, és virágot helyezett el Nagy Imre mártír miniszterelnök és a forradalom névtelen áldozatainak sírjánál.
A parlamentben Latorcai János, a Ház alelnöke felhívta a figyelmet: az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtásának évfordulóján azon ismert és ismeretlen hősök előtt tisztelgünk, akik életüket áldozták egy független és demokratikus jogállam reményében. Akkor, az 1950-es évek közepén a nagyhatalmi játszmák és a belső árulás árnyékában hazánknak erre esélye sem volt.
A KDNP-s képviselő hozzátette: november 4-én a terror soha nem látott hulláma következett.
1956 adventjén a forradalom eltiprására emlékezve Márai Sándor így fogalmazott: „Mindig új élet lesz a vérből” – idézte fel a parlament alelnöke, hozzátéve: az író tökéletesen látta, hogy az elmúlt évszázadok véráldozatai néhány évtized múlva élhetőbb jövőt biztosít a magyarságnak.
Latorcai János szerint az igazi kérdés ma az: hogy mi, akiknek ez a jövő megadatott, megértettük-e a forradalom üzenetét. Kinek az örökségét visszük ma tovább? A forradalomét vagy a forradalmárokat elárulókét? Mint mondta: az idegen érdekek kiszolgálói jelen vannak a mai politikában is. Ez a valódi kádári örökség – húzta alá.
A kormány részéről Orbán Balázs, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese aláhúzta: a kommunista diktatúra olyan sötét korszaka a magyar történelemnek, amellyel szembe kell tudnunk nézni azért, hogy megadhassuk a tiszteletet az áldozatoknak, és ne engedjünk újra az ideológia szirénhangjainak.
