A trianoni békediktátum 100. évfordulóján a koronavírus-járvány ellenére is világszerte, így a kanadai diaszpórában is megemlékezések zajlottak. A Torontói Egyetemen a Munk Nemzetközi Kapcsolatok és Közpolitikai Iskolájában a minap angolul, tudományos szempontból járták körbe a diktátum témakörét neves előadók, kutatók.
A Trianonhoz kapcsolódó diskurzus főleg magyarul folyik, csakúgy a Kárpát-medencében, vagy a diaszpórában. Száz év elteltével kifejezetten fontos, hogy szociológiai, történelmi vagy a nemzetközi kapcsolatok tudományágának kutatói, szakirodalmai foglalkozzanak ezzel a nemzeti traumával, amelynek hatásai máig kihatnak.
A konferenciát Robert Austin, a CERES Magyar Tanulmányi Program igazgatója nyitotta meg, a professzor köszönetet mondott az előadóknak, és mély köszönetét fejezte ki dr. Papp-Aykler Zsuzsának az eszmecsere megszervezéséért.
Az első előadást Borhi László, az Indiana Egyetem professzora tartotta, aki A trianoni békeszerződés és az 1919/1920-as béketeremtés fentről lefelé, alulról felfelé tartó dinamikája címmel mutatta be a nemzeti tragédiát.
Borhi professzor azzal érvelt, hogy a magyar határok területi átrendezését nem a párizsi béketeremtők tervezték és talán nem is szándékozták. Ebben inkább nagyobb része volt az alacsonyabb szintű szereplőknek, valamint az utódállamok képviselőinek és a helyi katonai antant tisztviselőknek, valamint legfőképp azon bizottságoknak, amelyek összehangolatlan tanácskozásaira a vereséget szenvedő államok képviselőit nem hívták meg.
Másodikként dr. Papp-Aykler Zsuzsa tartott előadást Történelmi reflexiók: kollektív emlékezet a kisebbségi közösségek lencséjén keresztül címmel. A prezentáció egy megfigyelő tanulmánnyal indult a Rákóczi Alapítvány Trianon-pályázatát bemutatva. A pályázat keretében határon túlon, kisebbségben élő magyar fiatalok írták meg, hogy az ő generációjukat hogyan érinti a szerződés. Ez a megközelítés és a három nemzedék óta kisebbségben élő fiatalok hangja egyértelműen mutatja, hogy a százéves szerződés máig kihat a magyar társadalomra – határon innen és túl.
Pók Attila a trianoni emlékezést három történelmi korszakba ágyazta: a tizedik, az ötvenedik és a századik évforduló megközelítéseit vizsgálta.
A hallgatóság figyelmébe ajánlotta az Arcanum digitális tudománytárat, ahol digitalizálva olvashatóak mára történelmi értékű folyóirat, hírlapok, könyvek digitalizált változatai. Az első blokk végén pedig Ugrosdi Márton Trianon mai napig tartó külpolitikai hatásait elemezte.
A konferencia második részének női előadói arról beszéltek, hogyan lehet ma élni Trianon következményeivel. A négy előadó négy régió szemszögéből mutatta be, milyen az élet magyarként Kárpátalján, Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban.
Bocskor Andrea, a Fidesz európai parlamenti képviselője a magyar kisebbségek helyzetéről beszélt, kiemelve Kárpátalját. Demeter Ágota Dorottya európai kisebbségről készült esettanulmányokat osztott meg, különleges fókuszt adva előadásában az erdélyi magyarságnak. Hajdók Katalin prezentációjában az asszimiláció témakörén keresztül mutatta be a Szlovákiában élő magyar kisebbség identitását.
A konferencia második panelét Laczi Renáta zárta személyes hangvételű előadásával Vajdaságban nevelkedve címmel, de a multikulturalizmus és a társadalmi kirekesztés témakörét is érintette. Lebilincselő volt hallgatni mindkét panel előadásait, és kifejezetten fontos volt, hogy megannyi magyar konferencia után angol nyelven is széles körű diskurzus indult a békeszerződésről és annak hatásairól.
A szervezők tájékoztatása szerint nagy számban érdeklődtek a konferencia iránt nemcsak Európából, de Kanadából és az Egyesült Államokból is. A Torontói Egyetem magyar szakának kanadai diákjai is részt vettek az eszmecserén.
Bár a világjárvány sok szempontból megnehezíti az események szervezésének folyamatát, a konferencia online megrendezése még előnyös is volt abból a szempontból, hogy így határok nélkül bárki csatlakozhatott az előadások hallgatóságához.
„Még 2019-ben terveztük el a konferenciát Torontóban” – mondta el lapunknak a főszervező dr. Papp-Aykler Zsuzsa.
Hozzátette: „A konferencia célja, hogy angolul beszéljünk Trianon hagyatékáról, milyen nehézségekkel, milyen kihívásokkal birkózott meg a magyarság az elmúlt száz év alatt. Az első blokk történészekkel volt, akik különböző fázisokból, szemszögekből mutatták be a témakört, a második blokkot pedig négy fiatal akadémikus hölgy tartotta.”
A tanácskozás célja, hogy az angol nyelvű előadások okán minél szélesebb körhöz juthasson el a máig tartó nemzeti trauma témaköre.
„Magyarok, egymás között, sokat beszélünk Trianonról – magyarul. Most itt volt a lehetőség, hogy hallgassuk meg azokat, akik angolul, angol közönségnek szeretnék elmondani, milyen diszkriminatív törvények, nyelvtörvények vannak, amelyek továbbra is hátrányos megkülönböztetésnek teszik ki a magyar kisebbséget.” – említette dr. Papp-Aykler Zsuzsa.
A konferencia iránti nemzetközi érdeklődés mutatja, hogy száz év után is aktuális Trianon, és fontos folytatni a párbeszédet – tudományos szinten is. És az esemény sikerét látva egy angol nyelvű tanulmánykötet lehet a következő állomása a nemzetközi Trianon-diskurzusnak.
Csibi Balázs
