A matematika szupersztárjának, példaképnek, iskolateremtő tudósnak nevezte Szemerédi Endrét Áder János köztársasági elnök a Szent István-rend átadásakor. Nyolc éve Oslóban V. Harald norvég király a matematika egyik jelenkori fejedelmének titulálta a professzort, amikor átnyújtotta neki az Abel-díjat.
Szemerédi Endre Budapesten született, 1940. augusztus 21-én. A jól tanuló fiatalembert felvették az orvosegyetemre, de az első félév vizsgái előtt otthagyta az egyetemet, segédmunkásként dolgozott a Finommechanikai Műveknél, közben matematikai feladatokat oldott meg az üzemvezetőnek.
Barátja unszolására jelentkezett az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika-fizika szakára, ahol Turán Pál számelméleti óráját hallgatva merült fel benne, hogy matematikus lesz.
A diploma megszerzése után a Matematikai Kutatóintézetbe került, ahová Rényi Alfréd hívta – az ő nevét viseli ma a kutatóhely -, akinek Erdős Pál, a világhírű matematikus szólhatott, akivel harmadév végétől dolgozhatott együtt. Erdős biztatta, hogy foglalkozzon kombinatorikával. 1970-ben védte meg Moszkvában a matematikai tudomány kandidátusi, később Budapesten akadémiai doktori értekezését.
Szemerédi Endre 1975-ben került a figyelem középpontjába az Erdős-Turán-sejtés bizonyításával. Erdős Pál és Turán Pál 1936-ban fogalmazták meg azt a sejtést, hogy az egész számok bármely pozitív sűrűségű sorozata tartalmaz akármilyen hosszú számtani sorozatot.
Ezt igazolta Szemerédi 35 évesen. A bizonyítás egy csapásra a világ legjobb matematikusai közé repítette, 1976-ban Pólya-díjat kapott. A Magyar Tudományos Akadémia 1982-ben levelező, 1987-ben rendes tagjává választotta.
Az 1980-as évektől különböző amerikai egyetemeken volt vendégkutató, vendégprofesszor: a Columbia Egyetemen, majd a Rutgers Egyetemen. 1990-ben az utóbbi intézmény számítógép-tudományi tanszékén kapott egyetemi tanári megbízást. Elfogadta, mivel a hazai fizetéséből a családját, négy lányát és egy fiát nehezen tartotta el.
„Magyar vagyok, az is maradok. Fontos, hogy az eredményeimhez vezető minden komolyabb tevékenységet Magyarországon fejtettem ki. Igaz, amerikai állampolgár is vagyok, de külföldre csak azért mentem ki, hogy pénzt keressek. A matematikai kutatásban semmivel sem voltak nagyobbak a lehetőségeim Amerikában, mint idehaza a Matematikai Kutatóintézetben” – vallott erről egy korábbi interjúban.
Szemerédi Endre 2010-ben az Amerikai Nemzeti Akadémia (United States National Academy of Sciences) tagja lett. Fontosabb elismerései között említendő a Pólya-díj mellett a Leroy P. Steele-díj és a Rolf Schock-díj. 2012-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki, ugyanabban az évben nyerte el az Ábel-díjat. 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend nagykeresztjét. 2020-ban Szent István-renddel ismerték el a pályáját.
Azt szokta mondani, hogy a díjakkal nem lett több esze. A matematikához egyébként sem zsenialitás kell, hanem az, hogy az embernek az átlagostól eltérően legyen „huzalozva” az agya. Általában egyetlen problémát választ ki, és azon nagyon sokat szokott gondolkodni.
Szemerédi Endre a magyar matematika, azaz a kombinatorika, ezen belül is a gráfelmélet egyik legismertebb alakja.
„Szerencsés vagyok, hogy olyan szakmám van, amelyet szeretek, örömmel végzek. A matematikának sok barátot köszönhetek. Ha néha valamilyen eredményt elérek, akkor talán hihetem, hogy a munkámnak haszna is van. Jelenleg diszkrét geometriai, számelméleti és kombinatorikai problémákkal foglalkozom, ahogy a múltban is ezeken a területeken dolgoztam” – foglalta össze, hogy milyen kérdéseket tart napirenden.
A magyar matematika jövőjét nem félti, mert most is nagyon sok kivételesen jó fiatal matematikusunk van.
(Ö. Z. – a Magyar Nemzet nyomán)
