Nagy bajnokaink búcsúztak

Hatalmas veszteségek érték a magyar vízilabdázást és az egész sporttársadalmunkat. Két nap leforgása alatt elhunyt két háromszoros olimpiai bajnok kiválóságunk, dr. Kárpáti György (+85) és Benedek Tibor (+47), akiket a magyar kormány saját halottjának tekint.

Dr. Kárpáti György 1935. június 23-án született Budapesten. Tízévesen vitte le az uszodába édesapja, a Ferencváros ificsapatának edzője. Úszásban négyszer nyert magyar bajnokságot, mégis a vízilabda mellett kötelezte el magát.

15 évesen került be a zöld-fehérek nagycsapatába, egy év múlva Rajki Béla szövetségi kapitány beválogatta az 1952-es helsinki olimpiára készülő keretbe, mert ő volt a pólósok közül a leggyorsabb, egy percen belül úszta a 100 métert. „Gyurika” így lett 17 évesen minden idők legfiatalabb vízilabdázó olimpiai bajnoka.

Gyorsasága, robbanékonysága mellett helyzetfelismerése, az összjátékhoz való érzéke emelte világklasszissá. Második aranyérmét az 1956-os melbourne-i olimpián szerezte, a harmadikat pedig 1964-ben, Tokióban. Közben 1960-ban, a római játékokon bronzérmes lett. Emellett három Európa-bajnoki címet is szerzett (1954, 1958, 1962).

A nemzeti csapatban 1969-ig 162 mérkőzésen szerepelt. Kivételes képességeiért „a vízilabda Peléjének” nevezték.

A közben jogi diplomát szerző kiválóság a visszavonulása után 1970-80 között Gyarmati Dezső szövetségi kapitány mellett a válogatott edzőjeként dolgozott, részese volt a csapat 1976-os montreali olimpián elért elsőségének, majd Melbourne-ben és Sydneyben is dolgozott. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, a Magyar Örökség-díjat és Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöki különdíját, majd a Nemzet Sportolójává választották. Súlyos betegség után hunyt el 2020. június 17-én.

Az idős bajnokot az egész ország gyászolta, de másnap jött az újabb sokkoló hír, hogy mindössze 47 évesen meghalt Benedek Tibor, a mai magyar sportélet legendás és népszerű alakja, akinek edzett, erős szervezetét is le tudta győzni a gyilkos kór.

Benedek Tibor 1972. július 12-én született Budapesten. A Központi Sportiskolában kezdett vízilabdázni, 1989-96-ig az Újpest, majd az olasz Assitalia Roma és a Pro Recco játékosa volt. Ezután 2004-2007-ig a Bp. Honvéd, utána újra a Pro Recco csapatában játszott 2012-es visszavonulásáig.

Az Újpesttel Bajnokcsapatok Európa Kupáját, LEN Kupát, Szuperkupát, a Pro Reccóval Bajnokok Ligáját, majd Euroligát nyert, közben történész egyetemi diplomát szerzett.

Öt olimpián szerepelt: 1992-ben, Barcelonában hatodik, 1996-ban, Atlantában negyedik volt csapatával. A 2000-es sydneyi játékok döntőjében parádés játékkal, négy góllal segítette a mieinket az aranyéremhez. Aztán a 2004-es athéni olimpián megvédték bajnoki címüket a magyarok. A válogatottból a 2008-as pekingi olimpiai győzelem után köszönt el végleg, csúcsot jelentő 437 találkozóval a háta mögött.

Közben a 2003-as barcelonai világbajnokságon szintén a győztes, 1998-ban és 2005-ben az ezüst-, 1991-ben a bronzérmes magyar válogatott tagja volt. Az Európa-bajnokságokról egy aranyérme (1997), illetve két második és három harmadik helyezése van, emellett egyszeres világkupa- és kétszeres világliga-győztes.

Visszavonulása után 2013-2016-ig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt, csapata 2013-ban világbajnok, 2014-ben Eb-ezüstérmes, a 2016-os riói olimpián ötödik lett. Legutóbb az UVSE vezetőedzője volt. Számos elismerése között megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést.

Benedek Tibor 2020. június 18-án, súlyos betegség után halt meg. Több ezren búcsúztak tőle a Margitszigeten, a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodánál. Sokan javasolták, hogy az új Duna Arénát Benedek Tiborról nevezzék el.

Megvalósult a Magyar Kormány Támogatásával - Bethlen Gábor Alap