Alex Kropog, az árpádhoni magyar múzeum vezetője már az Egyesült Államokban született. Ő és kilenc testvére gyermekkorukban kiválóan megtanultak magyarul, noha idővel nem sok alkalmuk nyílt használni az anyanyelvet.
Az Egyesült Államokban három magyar múzeum működik, amelyek közül Árpádhonban található a legnagyobb. A munka, amelyet Alex Kropog és felesége, Royanne, valamint a helyi magyar közösség tagjai végeznek a múzeumban, felbecsülhetetlen értékű. Alex Kropog az életéről elmondta:
– Édesapám Magyarországon született, és 1909-ben emigrált az Egyesült Államokba. Anyám is magyar származású, de az Egyesült Államokban született. A szüleim mélyen tisztelték a magyar kultúrát és történelmet. A szüleim, mint minden magyar Árpádhonban, epertermesztők voltak. Ez a gazdálkodás rendkívül munkaigényes volt. A munka nehéz volt. Ez tanított mindannyiunknak fegyelmet és jó munkamorált. Feleségem, Royanne nem magyar származású, de nagyon tiszteli a magyar kultúrát. Az első férje is magyar volt, Szűcs Kálmán.
– A múzeum épületének hosszú a története. Mesélne kicsit még a múzeum előtti időkről?
– A Livingston Parish School Board építtette ezt az épületet, amely 1906 és 1945 között iskolaként szolgált. 1946-ban a magyar református lelkész idősek otthonává tette, amely 1976-ban zárt be. Az épület – amely az iskolaszék tulajdona volt – 2000-ig majdnem tönkrement.
– Mikor és hogyan jött az ötlet, hogy az üresen álló épületet múzeummá alakítsák?
– Az épület 2000-ben üresen kallódott. A magyar közösség egy csoportja szervezte meg a Hungarian Settlement Historical Societyt azzal a feladattal, hogy az épületet múzeummá alakítsa át. Az épület felújítása hosszú és költséges folyamat volt egészen 2017-ig, de a ház a felújítással fokozatosan kezdett egyre jobban kinézni. A társaság tagjai láthatták, hogy meg fog valósulni a múzeumi álmuk. Mint elnök arra biztattam minden tagot, hogy folytassák a munkát, és fokozatosan összegyűjtöttünk sok műtárgyat és vitrint. Sok támogatást, magánadományt és kiállítási tárgyat kaptunk a munkánkhoz. A megnyitót 2017-ben rendeztük meg, és 2018-ban további két szoba készült el. Az egész egy nagy, folyamatos munka. Most támogatástért írunk pályázatot, hogy ki tudjuk cserélni a régi ablakokat energiatakarékosakra.
– Ön a múzeum igazgatója, ugye?
– Igen, a múzeum igazgatójának hívom magam. Igazgatóként a megfelelő finanszírozással és az éves költségvetéssel kell foglalkoznom. Látnom kell, hogy a múzeum elegendő nyilvánosságot kap-e, mivel a jó reklám segít nekünk a finanszírozásban és a látogatottságban. Az igazgatónak meg kell győződnie arról, hogy elegendő önkéntes dolgozik-e a múzeumban kedden, pénteken és minden hónap második szombatján. Szorosan együtt kell működnünk a Hungarian Settlement Historical Societyvel. Royanne a múzeum kurátora: az ő feladata az, hogy meghatározza, mely leleteket fogadjuk el, katalogizálja őket, és ezt követően teszi ki azokat a kiállítási termekbe.
– Hogyan tettek szert a múzeumban megtekinthető tárgyakra?
– Mivel a múzeumot 2000-től újították, arra kértük a tagokat és az összes érdeklődő magyart, hogy adományozzanak olyan műtárgyakat, amelyek a múzeum állandó gyűjteményét gyarapítanák. Eddig 130 ember tett jelentős hozzájárulást. Az adományok az egyszerű háztartási cikkektől a legjobb magyarországi porcelánig és hímzésig terjednek. A múzeumnak van egy számítógépe, és minden egyes tételt, dokumentumot, fényképet és műtárgyat katalogizáltunk. Az adományozó nevét, a leletet és a dátumot felvesszük egy állandó jegyzékbe.
– Ön dolgozta ki ezt a rendszert?
– Nyugdíjas könyvtáros vagyok, intenzív képzést kaptam a könyvek katalogizálásában és a könyvtárak szervezésében. Royanne önként jelentkezett velem a közkönyvtárba, és munkahelyi képzéseket is tartott a bibliotékák működéséről. Együtt készítettünk tervet a múzeum számára a könyvtárosi hátterünk felhasználásával. Royanne konzultált Louisiana Múzeumi Szövetségével, sok értékes információt kapott. Így van egy meglehetősen sikeres múzeumunk.
– Melyik a legkülönlegesebb kiállítási tárgy, ha van ilyen?
– Szeretem a szép dolgokat, és így azt hiszem, hogy a porcelánkiállítás igen szép – herendi, Zsolnay, kalocsai, hollóházi stb. Mivel egy eperfarmon nőttem fel, szeretem az eperkiállítást is, az az egyik kedvencem.
– A múzeum mellett is aktívak mindketten a feleségével. Milyen egyéb munkák kötődnek kettejük nevéhez?
– Vannak más érdekeltségeink és kötelezettségeink is. Nagyon aktívak vagyunk a Szent Margit Katolikus Templomban. Öt bizottságban veszek részt, Royanne egyben. A Hungarian Settlement Historical Societyben én vagyok az elnök, Royanne pedig a pénztáros. Segítünk a Magyar Szüreti Tánc Fesztivállal is. Mindketten tagjai vagyunk a Lagniappe Dulcimer Társaságnak, és részt veszünk a louisianai Port Allenben zajló éves dulcimerfesztiválon.
– Munkájukat tavaly október 23-án magyar állami kitüntetéssel ismerték el.
– A Magyar Arany Érdemkeresztet Szabó László, Magyarország akkori nagykövete adta át nekünk Washingtonban, a Kennedy Centerben. Ezt a díjat a magyar közösség és Árpádhon történelmének és kultúrájának megőrzéséért kaptuk. Azt is el kell mondanom, hogy nem csak mi dolgoztunk ezért, hanem az egész társaság állandóan tevékenykedik.
Simon Barbara (KCSP)
