Az idén egy szomorú centenáriumra emlékezik a világ magyarsága. Száz évvel ezelőtt született a trianoni békediktátum, amelynek következtében Magyarország elvesztette lakosságának egyharmadát és területének kétharmadát. Nemcsak nemzeti szintű, de olyan társadalmi és kulturális szakadás történt, aminek ma is érezzük a hatását.
Bár Trianon új határokat húzott, a magyarság az évszázadban is bizonyította összetartozását – világszerte. Erre a legjobb példa a kanadai Rákóczi Alapítvány.
A diaszpórában mûködő alapítvány évtizedek óta támogatja a Kárpát-medencei magyar fiatalságot, az Összetartozás Évében pedig széles körben szólítja meg a magyarságot az alapítvány friss pályázata.
A magyarság megmaradásának kulcsáról várják a kreatív írásokat vagy videókat a szervezők. A programra pályázhatnak a Rákóczi Családi Kör tagjai, illetve azok a 15-18 év közötti határon túli magyar fiatalok, akik ugyan még nem tagjai a Családi Körnek, de a díj elnyerése mellett a jövő évi Rákóczi Mozgótáborra is felvételt nyerhetnek. A diaszpórában élő fiatalok alkotásait is várják, Kanadából angol nyelven is jelentkezhetnek a 15-18 év közötti pályázók.
A legjobbak értékes díjakban részesülhetnek, az első helyezett 1000 dollár tanulmányi ösztöndíjban, 6 második helyezett 500 dollár, 6 harmadik helyezett 300 dolláros ösztöndíjat kap. A negyedik helyezettek pedig értékes könyvjutalomban részesülnek.
A pályázat létrejöttéről dr. Papp-Aykler Zsuzsa, a Rákóczi Alapítvány elnöke beszélt lapunknak:
„A világjárvány miatt sajnálatos módon a jövő évre halasztottuk a következő Magyarságismereti Mozgótábort. A Nemzeti Összetartozás Évében vagyunk, és a tábor egyik szervezője azt mondta, hogy milyen érdekes, Trianon miatt jöttünk össze mindannyian 26 éve, és egy közös erőt és kapcsolati bázist teremtettünk egymásnak, egymásért.
A pályázat arra keresi a választ, mit tanultunk Trianonból, és hogyan tudunk okulni belőle száz évre rá. A Mozgótábor összes résztvevőjének van valamilyen családi története, tehát generációkon keresztül áthat ez a trauma, ami történt a magyar nemzettel.
A saját családomban is éreztem mindezt. Édesapám családja erdélyi, és pontosan el tudta mondani, hogy ő mint kisgyermek, hogyan élte át ezeket az éveket, vagonokban élt a család addig, ameddig nem találtak egy kis lakást. Azt is elmondta, hogy a gazdasági nehézségek által hogyan lett megcsonkítva az életük.
Ezek a történetek megmaradnak az emlékezetben, amikor gyermekként halljuk őket. És azt akartuk, hogy a fiatalok személyesen írják le, hogyan alakult az életük Trianon miatt.
Ezt a programot és pályázatot egy gyógyírnak szántuk ezeknek a fiataloknak, hogy van, aki meghallgatja őket, van, aki együttérez velük. Már három nappal a pályázat meghirdetése után megérkezett az első munka, egy szépen megírt műKós Károly munkásságáról és hagyatékáról. Az erdélyi pályázó kitért arra is, hogyan befolyásolta az életét a Rákóczi Családi Kör.”
A nyertes pályamunkák a Kanadai-Amerikai Magyarság és a Fenyők címűtábori folyóirat különszámában is publikációs lehetőséget kapnak. És bár a világjárvány miatt elmaradnak a közösségi megemlékezések a trianoni évforduló idején, az ilyen pályázatok útján mégis lehetőségünk van közösen emlékezni a nemzeti traumára.
Csibi Balázs
(KCSP-ösztöndíjas)
