Sajnálattal jelentjük, hogy a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor, Diákok Határok Nélkül program, 26 év után először, az idén elmarad. Ahogy kedves adakozóink már sejtethették, ez nem a saját döntésünk, hanem a koronavírus-járvány miatt hozott korlátozások egyik következménye.
A Nemzetpolitikai Államtitkárságtól azzal kerestek meg, hogy elmondják, Magyarországon minden nagyobb közösséget megmozgató programjukat egyelőre augusztus végéig lemondták, kijárási korlátozásokat rendeltek el országszerte, lezárták a határokat és a kollégiumokban sem lehet csoportok részére rendezvényeket tartani.
A hatósági korlátozó intézkedések értelemszerűen ránk is vonatkoznak. Sajnos ez azt jelenti, hogy a döntést részünkre is meghozták: a mozgótáborhoz hasonló rendezvények mindannyiunk egészségének megőrzése érdekében nem megvalósíthatók.
Ez viszont a tábor jövőjét egyáltalán nem befolyásolja, a program megvalósítása 2021-ben az eddiginél is nagyobb erőbedobással és odaadással folytatódik.
Értesítettük mindazokat a fiatalokat, akik már beküldték a pályázatukat, hogy amennyiben a helybeli referensek nyertesnek ítélik pályázati anyagaikat, azok a személyek automatikusan bekerülnek a jövő évi táborba, nem kell új pályázatot írniuk.
Köszönjük mindazoknak, akik már adakoztak az idei programra, adományaikat ugyanerre a nemes célra használjuk a jövőben.
Folytatódik az ösztöndíjprogramunk
Az ösztöndíjprogramunkat 2009-ben indítottuk. Azóta 456 ösztöndíjat ítélt oda az erre létrehozott bizottság az arra leginkább rászorulóknak.
A jelenlegi, a világ minden részén kialakult válságos állapot sok esetben különösen nagy terhet helyez az amúgy is nehéz sorsban elő Kárpát-medencei fiatalokra és családjaikra.
A Magyarországon, vagy a szülőhelyüktől távol, kollégiumban élő külhoni fiatalok fedél nélkül maradtak. Volt, aki hazament, sokan barátoknál, rokonoknál húzzák meg magukat, mások ideiglenes szálláshelyre kényszerültek, ami pluszköltséggel jár. Számos tanuló veszítette el diákmunkáját, amiből a mindennapi megélhetését biztosította.
A 36 nyertes pályázóból 26-nak legalább az egyik szülője munkanélküli, vagy már nem él, a fennmaradó 10 nagycsaládból származik. Az ő esetükben az egy főre eső havi jövedelem alig éri el a kanadai $100-nak megfelelő összeget.
Két fiatal egyedül él a falujában, többen nagymamájuk, rokonaik gondozására bíztak a szülők, akik külföldi alkalmi munkák vállalására kényszerültek.
Ezeknek a diákoknak, a tanulás mellett, állandó probléma a kollégiumi díj befizetése, étkezésük költségeinek fedezése, könyvek és más tanulmányi eszközök beszerzése.
Különösen szívszorító az olyan történeteket olvasni, amikor ezek a tehetséges, szerény és lelkes fiatalok árván, félárván, vagy családjuktól elszakítva élnek már hosszú évek óta rendkívül szegény körülmények között.
A fiatalok köszönőleveleikből mély hála és remény érzése árad a nagylelkű támogatóik iránt. Hálásak, amiért ismeretlenül is bíztak bennük és felkarolták őket; reménnyel teltek, hisz tudják, nincsenek egyedül, vannak még jólelkű, önzetlen emberek a világon, akik szívükön viselik sorsukat.
Ez erőt ad nekik és kitartásra buzdítja őket. Az összetartozás példás üzenete ösztöndíj formájában jut el a fiatalokhoz a Kárpát-medencébe. Ez az összefogás még sose nyert ekkora jelentőséget, mint ebben az élethelyzetben, amikor jelenlegi körülmények még inkább elszigetelnek egymástól.
Külön köszönet dr. Tömöry Évának, az ösztöndíjbizottság elnökének a sokéves, odaadó munkájáért és László Katalin KCsP-ösztöndíjasnak a sok ezzel járó adminisztratív munkát elvégzéséért. Isten áldja az ösztöndíjprogram és az Alapítvány minden kedves támogatóját, vezetőjét, amiért ezt a példaértékű összefogást lehetővé tették!
Étkeztetési programunk Ungváron szintén szünetel, mivel az iskolák erre az időszakra bezárták kapuik. Amint újraindul a hagyományos oktatás, az étkeztetési programunk is folytatódik. Ellenben Kanadában támogatjuk a Kanadai Magyar Vállalkozók Szövetsége és a Torontói Magyar Ház által kezdeményezett ebédprogramot, amely önkéntesek bevonásával olyan idősek részére biztosít meleg ebédet, akik a körülmények és egészségük miatt nem tudnak egészségesen táplálkozni.
Ugyanakkor, folyamatos kapcsolatban vagyunk a helyi referenseinkkel, és ha tehetjük, rendkívüli adományokkal segítjük a rászorultakat ezekben a különösen nehéz időkben.
Levelemet egy ösztöndíjas szavaival zárom, tudva azt, hogy sok fiatal számít támogatásunkra ezekben a váltságos időkben, és hálás szívvel gondolnak kedves adakozóinkra.
„Engedjék meg, hogy mérhetetlen köszönetem és hálám kifejezzem! Jó érzéssel tölt el a tudat, hogy szerte a világon élnek olyan emberek, mint Önök, akik hajlandóak önzetlenül segíteni a kevésbé szerencsés helyzetben lévő embertársaikon.”
Sz. Levente
További jó egészséget kívánva
Dr. Papp-Aykler
Zsuzsa, a Rákóczi
Alapítvány elnöke
