„Az idei megemlékezésünknek is, bármilyen nehéz a jelenlegi, egész világot érintő megpróbáltatás, kovásszá kell válni mindennapi életünk magyarságtudatában. Ez a lelki emelkedettség mutatja az irányt, hogy továbbra is együtt, egy irányba nézve haladjunk tovább” – hangsúlyozta üzenetében Bőjtös László, clevelandi tiszteletbeli főkonzul.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 172. évfordulóján Szabó Éva, a Bocskai Rádió KCSP-ösztöndíjas munkatársa köszöntötte volna az egybegyűlteket Clevelandben, az Első Magyar Református Egyház közösségi termében, de a koronavírus-járvány miatt nem tarthatták meg az ünnepséget.
„A műsorvezető feladat nélkül maradt, de a rádiós énemre így kétszeres teher szakadt: meg kell menteni a menthetőt, és a rádió nyújtotta lehetőségekkel élve szólni a magyarsághoz, telefonos felvételeket kérni főkonzultól, elnöktől, tiszteletbeli konzultól, mindezt egy nap leforgása alatt” – idézte fel Szabó Éva.
Hangsúlyozta: „Időnként nem ismerünk lehetetlent. Mert erőt ad a tudat, hogy ha nagyon kell, tudunk összetartani, vigyázni egymásra, segíteni.”
Bencsik Zita chicagói főkonzul telefonos videóüzenetben fogalmazta újra ünnepi beszédét, az összetartozás örömének hangsúlyozásával kérte, hogy a kokárda szívünk fölé tűzésével emlékezzünk akkor is, ha ezt idén nem egymás mellett állva tesszük.
Szentkirályi Endre, az Egyesült Magyar Egyletek elnöke a kamera előtt kiemelte: „Bizonytalan, mennyire lesz veszélyes a járvány, mit hoz a jövő, mindennapjaink hogyan fognak változni.” Majd párhuzamot vont 1848-49 és a jelen között.
„De 1848-ban sem volt másképp. Tudta-e valaki 1848 márciusában, hogy mit hoz a jövő? Aztán kitört a szabadságharc, és megint bizonytalanság uralkodott. Vajon kitart-e Görgey győzelmes tavaszi hadjárata? Kossuth és társai szabadon kormányozhatnak-e egy szabad Magyarországon? Vagy az osztrákok behívják-e az osztrákok az oroszokat? Lesz-e aradi megtorlás?”
A szónok a drámai kérdésekre nem késett a válasszal, és körképet is nyújtott a clevelandi magyarság életéről. „Nézzük meg, hogyan történik az együttműködés, az összetartozás és a hit clevelandi magyar közösségünkben! Ha az egyházakat nézzük, a különböző felekezetekben nemcsak emberi közösséget adnak, hanem olyan kétezer éves értékrendszert, amely minden emberi gyengeség ellenére is tartó erővel rendelkezik, hétről hétre lelket és erőt ad az embereknek.
És a magyar múzeumban milyen értékeket őriznek? A múltunk, kultúránk, hazánk és clevelandi magyarságunk jellegzetességeit mutatják be az amerikai közönségnek.
És a cserkészet? Közösségépítők, kis kortól fogva. A gyermek ott megtanul közösségbe illeszkedni, a természetben élni, megtanul másokon segíteni, másokat vezetni.
Vagy a három magyar iskola? Ott az anyanyelvünket sajátítják el a gyermekek, irodalmat, történelmet, földrajzot, helyesírást tanulnak, ami biztos erény mind az egyetemi felvételnél, mind az üzleti világban, és a gyermek könnyebben beszélget a nagyszülőkkel is.
És a Magyar Társaság? Amely lassan 60 éve megszervezi a Magyar Kongresszust, ahol magyar témák kerülnek szóba, bálozhatunk mindannyian, együtt gondolkozhat és mulathat a közösség, biztos támpontja a magyar kulturális életnek.
Az Ohiói Amerikai Magyar Kereskedelmi Kamara, amely a gazdaság fejlesztését tűzte ki céljául, mert az anyagi jólét biztonságot ad a mindennapoknak, hogy az ember szabadidejében élvezhesse a magyar közösség együttműködő életét.
Tehát az emberi kapcsolatok, együttműködés, és a hit teszik a bizonytalanságot bizonyossá, biztonságossá. Ezért ma és a jövő hetekben forduljunk egymás felé! Vegyük fel a telefonkagylót, hívjuk fel nagyszüleinket, unokáinkat, beszélgessünk velük egy kicsit, érdeklődjünk felőlük! Van-e esetleg olyan barátunk, akivel rég nem beszéltünk? Hívjuk fel őket, vonjuk be közösségünkbe!” – bátorította honfitársait Szentkirályi Endre.
