„Mindig felemelő érzés látni, hogy az anyaországtól több ezer kilométerre, diaszpórában élő honfitársainak milyen hittel és kitartással őrzik magyarságukat” – hangsúlyozta lapunknak adott interjújában Potápi Árpád János, a magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára.
„Ami nekünk, anyaországban élőknek természetes – az, hogy anyanyelvünkön tanulhatunk, magyar közegben élhetünk, identitásunkat nap mint nap erőfeszítés nélkül megélhetjük –, azt a diaszpórában élők fáradságos munkával teremtik elő” – mutatott rá a politikus, aki nem titkolta, hogy a diaszpórába látogatva mindig lenyűgözi, milyen életerős közösségek működnek itt.
Potápi Árpád János – aki legutóbb idén márciusban látogatott Kanadába – a koronavírus-világjárvány veszélyeire is utalva elmondta:
„Megható látni azt, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben mennyire összetart a magyarság a Föld minden táján, odafigyelnek egymásra, segítik egymást. Ez az igazi nemzeti összetartozás, amiről a 2020-as év szól. A diaszpórában, így Kanadában és Észak-Amerikában élőknek is azt szeretném üzenni: folytassák felelősséggel a megkezdett munkát, építsék és erősítsék közösségeiket, az anyaországra pedig – akárcsak eddig – a jövőben is mindig számíthatnak.”
Hozzátette: nehéz időszak a mostani, de együttes erővel ezt is túl fogjuk élni. Fontos, hogy példát mutassunk és összetartsunk. „Bízunk abban, hogy az élet, így a nemzetpolitika is hamarosan visszatér a normális kerékvágásba.”
– Államtitkár úr állandóan úton van, a Kárpát-medence és a diaszpóra közösségei érdekében. Márciusban meglátogatta az edmontoni magyar közösséget, milyen üzenetet adott át a Kanadában, illetve Észak-Amerikában a diaszpórában élő magyarságnak?
– Mindig felemelő érzés látni, hogy az anyaországtól több ezer kilométerre, diaszpórában élő honfitársainak milyen hittel és kitartással őrzik magyarságukat. Ami nekünk, anyaországban élőknek természetes – az, hogy anyanyelvünkön tanulhatunk, magyar közegben élhetünk, identitásunkat nap mint nap erőfeszítés nélkül megélhetjük – azt a diaszpórában élők fáradságos munkával teremtik elő. Bár az államtitkári munkám során nagyobbrészt a Kárpát-medence magyarlakta vidékeire utazom, a diaszpórába látogatva mindig lenyűgöz, milyen életerős közösségek működnek itt. Az idei március 15-i ünnepségek a koronavírus-fertőzések egyre fokozódó terjedése miatt, sajnos, mindenhol elmaradtak, így Kanadában is csak nagyon szűk körben, ötven fő alatti zártkörű összejövetel keretében emlékeztünk, mégis nagyon emlékezetes maradt számomra ez a nap. Az edmontoni amatőr színjátszók – annak ellenére, hogy a tervezett nagyszámú közönség helyett mindössze egypár főnek mutathatták be előadásukat – olyan színvonalas, ötletes és eredeti műsorral kápráztattak el minket, amely a Föld bármely pontján, nagyközönség előtt is megállta volna a helyét. Az előadás utáni rövid beszédemben arra hívtam fel a figyelmet, hogy az igazi március 15-e a szívekben van. Fontos, hogy most ezt tartsuk szem előtt. Megható látni azt, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben mennyire öszszetart a magyarság a Föld minden táján, odafigyelnek egymásra, segítik egymást. Ez az igazi nemzeti összetartozás, amiről a 2020-as év szól. A diaszpórában, így Kanadában és Észak-Amerikában élőknek is azt szeretném üzenni: folytassák felelősséggel a megkezdett munkát, építsék és erősítsék közösségeiket, az anyaországra pedig – akárcsak eddig – a jövőben is mindig számíthatnak.
– A mostani útjai során milyen visszajelzésekkel találkozott az államtitkárság munkáját illetően?
– Szemmel látható, hogy a magyar kormány által indított programoknak mindenhol megvannak az eredményei szerte a diaszpórában. A magyar közösségekben pezsgő kulturális élet zajlik, rengeteg a rendezvény, megerősödtek a hétvégi magyar iskolák, sok helyen új csoportok vagy akár új iskolák indultak, egyre aktívabb a cserkész- és egyházi élet. Azt tapasztalom, hogy a diaszpórában élő magyarság hálás mindazért a figyelemért, amit 2010 óta az anyaországtól kap. A legnépszerűbb program továbbra is a KCSP (Kőrösi Csoma Sándor Program). Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk a Föld minden tájáról, természetesen Kanadából is, és valóban nem túlzás állítani, hogy az ösztöndíjasaink, akiket 2013 óta küldünk a világ minden tájára, mára katalizátorai lettek a magyar közösségi életnek. A kanadai magyarság ezen a téren is nagyon aktív, hisz a Kanadai Magyar Kulturális Tanács – Szenthe Anna elnök asszony kezdeményezésére – évente külön zárókonferenciát szervez a kanadai KCSP-ösztöndíjasoknak és mentoraiknak, ahol közösen értékelhetik az elmúlt év tapasztalatait. Szerintem ez rendkívül hasznos, hisz a találkozás és tapasztalatcsere mellett közösen gondolkodhatnak, összegezhetnek, akár javíthatnak a korábbi hiányosságokon.
– A jelenlegi egészségügyi helyzetet figyelembe véve, miért fontos hogy hazautazzanak a KCSP-ösztöndíjasok? Miért ne vészeljék át a helyzetet ott, ahol jelenleg vannak?
– Az államtitkárság számára az ösztöndíjasok biztonsága a legfontosabb. Tekintettel a jelenlegi helyzetre, arra kértem a programban részt vevőket, ha tehetik, utazzanak haza családjaikhoz, és otthonról, távmunka formájában lássák el feladataikat. Ez részünkről egy javaslat volt, az ösztöndíjasok dönthettek úgy saját belátásuk szerint, hogy a céltelepülésükön maradnak és ottani lakhelyükről, mentorukkal egyeztetve, távmunkában látják el feladataikat. Hozzáteszem: egyes országok esetében a repülőterek és országhatárok lezárása miatt a hazautazás nem is lett volna kivitelezhető. Jelenleg ott tartunk, hogy mind az északi, mind a déli féltekén szolgálók közül a többség úgy döntött, a céltelepülésén marad, és mentorával egyeztetve, otthonról végzi el feladatait. Az északi féltekén tevékenykedők közül ez az ösztöndíjasok közel 60%-át jelenti, a déli féltekén lévők közül pedig gyakorlatilag mindenkit, ugyanis egy fő kivételével az összes déli féltekés ösztöndíjasunk a maradás mellett döntött.
– Mt javasol az államtitkár úr azoknak, akik tisztában vannak azzal, hogy nehezebb egészségügyi helyzetbe mennének haza, mint ahol KCSP-ösztöndíjasként szolgálnak? (Pl. Románia, Vajdaság).
– Amint az előző kérdésnél is jeleztem: az ösztöndíjasok belátására bíztuk ezt a döntést, hisz a helyzet országonként változik, de ebben az esetben személy szerint azt javasolnám, hogy maradjanak célállomásukon. Legyenek folyamatos online kapcsolatban mentorukkal, és fokozottan figyeljenek a helyi hatósági intézkedésekre.
– Az államtitkárság milyen stratégiával rendelkezik a továbbra is célterületen maradó és szolgálatot teljesítő KCSP-ösztöndíjasok rövid- és hosszútávú megsegítésére vonatkozólag?
– Az államtitkárság természetesen minden segítséget megad az ösztöndíjasoknak, ez eddig is így volt. Koordinátorainkon keresztül folyamatos kapcsolatban vagyunk a fiatalokkal és mentoraikkal, naponta friss tájékoztatást kapunk az aktuális helyzetről, a hazautazók vagy hazautazni tervezők számáról. Úgy gondolom, a jelenlegi helyzet mindenkit kihívás elé állít a Föld minden táján. Olyan globális válsághelyzetről van szó, amilyennel eddigi életünk során nem találkoztunk. Jelenleg az a legfontosabb, hogy a járvány további terjedésének megakadályozása érdekében tartsuk be a lakóhelyünkön érvényes, az adott ország kormánya által javasolt, előírt intézkedéseket, maradjunk otthonainkban, és fokozottan figyeljünk egymásra. Nagyon sok olyan, az ösztöndíjasok tevékenységi körét érintő terület, feladat van, amit kiválóan lehet végezni online is, legyen az magyarnyelv-oktatás, szervezés, kiadvány- vagy honlapszerkesztés, vagy bármi más. A lényeg, hogy az ösztöndíjasok ebben az időszakban is fegyelmezetten, mentoraikkal szorosan együttműködve lássák el feladataikat.
– A jelen egészségügyi helyzet a magyar kulturális programokra is rányomja bélyegét szerte a diaszpórában. Kanadában is sorra mondják le az eseményeket. A március 15-i ünnepségek mellett a Pontozó táncversenyt is törölték, Észak-Amerika legnagyobb táncversenyére szerte Kanadából és az Egyesült Államokból is érkeztek volna táncosok, hogy hosszú hónapok munkáját egy előadás keretében mutassák be. Milyen üzenettel adhat erőt az államtitkár úr ebben a nehéz időszakban működő diaszpórában aktív magyar közösségeknek, szervezeteknek?
– Nehéz időszak a mostani, de együttes erővel ezt is túl fogjuk élni. A magyarság már számos alkalommal bizonyította életerejét, a mostani helyzet egy újabb lehetőség, hogy erről bizonyságot tegyünk. 2020 az erős magyar közösségek éve, a nemzeti összetartozás éve és most már a nemzeti szolidaritás éve is. Fontos, hogy példát mutassunk és összetartsunk.
– Ez a legnagyobb krízis, amely érte még eddig Államtitkár Urat munkájában?
– Hasonló helyzettel még valóban nem találkoztam eddigi munkásságom során, de hiszek benne, hogy fegyelmezett hozzáállással, kellően komolyan véve a veszélyt, hamarosan túl leszünk rajta.
– Míg Európa-szerte templomokat bontanak le, Magyarországon viszont templomok épülnek, és szerte a diaszpórában is. Csak Torontóban több magyar templom is épült, épül. Mennyire tartja fontosnak ezt a folyamatot fenntartani?
– Sokszor hangsúlyozzuk, hogy a magyarság megmaradásának egyik legfontosabb bástyája az egyház. Igaz ez a Kárpát-medencére és még inkább igaz a diaszpórára. A templom és a templom köré épülő közösségi tér az, ahol a magyarság a legkönnyebben megélheti identitását. A magyar mise vagy magyar istentisztelet nagyon sok, diaszpórában élő család számára lelki és testi feltöltődést jelent. Szertartás után találkozhatnak egymással, beszélgethetnek, a gyerekek és felnőttek nekik szóló közösségi programokon vehetnek részt, sok esetben a hétvégi iskola is a templommal egy helyen működik. Természetes, hogy ezt a folyamatot a jövőben is erősíteni fogjuk. A nyugati civilizáció egyre inkább semmibe veszi az egyházak szerepét, ezzel szemben mi Magyarországon továbbra is úgy gondoljuk, hogy a kereszténység nemzetünk, kultúránk, megmaradásunk alapköve, amire büszkék vagyunk, amiből táplálkozunk, és amit a jövőben is őrizni, védeni fogunk.
– Gondoljuk és tudjuk, hogy rengeteg dolog van, amely kihívás ebben a munkában, de őszintén megmondva, államtitkár úr mindig nyugodtságot sugall. Mi az, ami a háttérből segíti államtitkár urat, hogy ennyire nyugodtan vészeli át a problémákat?
– Jó érzés ezt hallani. Valóban a nyugodt, higgadt gondolkodás és a problémák keresése helyett a megoldás, cselekvés híve vagyok. Húszas éveimtől mozgok a közéletben, politikában: 1998 óta, huszonkét éve vagyok országgyűlési képviselő, közben tizenkét éven át polgármester is voltam, hat éve államtitkár. Elég sok mindent megéltem már eddigi pályafutásom során, így a nyugodtság egyrészt a sokévi tapasztalatból, másrészt a személyiségemből fakad. A problémákat igyekszem mindig higgadtan kezelni, rögtön a következő lépésen gondolkodom. Emellett az én életemben is fontos szerepet játszanak a gyökerek, a származás, a neveltetés. Bukovinai székelyként talán rám is jellemző sok tulajdonság, amellyel a székelyeket illetik: kitartó, kissé konok és a jég hátán is megél. Úgy gondolom, hogy az életet csak „kellő lazasággal” és humorral érdemes élni. Én így élem.
– Eddigi államtitkári munkája során melyek azok az eredmények, amiket fontosnak tartana kiemelni?
– Nehéz erre a kérdésre választ adni. Azt szoktam mondani, hogy ha az elmúlt évek nemzetpolitikájából csak egy eredményt, a nemzet közjogi újraegyesítését – a kettős állampolgárság elérhetővé tételét – emeljük ki, már akkor is minden okunk megvan büszkének lenni. A jelentős mérföldköveket persze ezen kívül is hosszan sorolhatnánk. Ha csak a diaszpórát érintő lépéseket említjük: újraépítettük a kapcsolatot az anyaország és a diaszpóra között – évente ülésezik a Magyar Diaszpóra Tanács, elfogadtuk a magyar diaszpórastratégiát, életre hívtuk a Hétvégi Magyar Iskolák Találkozóját, külön pályázatot indítottunk a diaszpórában működő magyar szervezetek és oktatási intézmények számára, évente ezer fiatalt hozunk haza a Rákóczi Szövetséggel, hogy megismerhessék gyökereiket, felmenőik hazáját, a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében pedig minden évben ösztöndíjasok tucatjait küldjük a diaszpórában működő magyar közösségekhez, hogy identitáserősítő munkájukkal segítsék a magyar közösségek megerősítését szerte a világon. A nagy programok, beruházások, pályázatok mellett ugyanakkor a „kicsik” is pont olyan fontosak: számomra ugyanolyan kedves és fontos egy kis templom vagy közösségi ház átadása valahol a Kárpát-medencében vagy a diaszpórában, egy székelyföldi lovas zarándoklat vagy épp egy közösségépítő síelős program a Hargitán.
– Milyen programokat tervez az Államtitkárság a közeljövőben?
– A jelenlegi válsághelyzet, a koronavírus-fertőzések fokozott terjedése minden tervezett programot felülírt. Jelen pillanatban az emberi élet védelme, saját és környezetünk egészségének megőrzése, nemzetünk megmaradása az elsődleges cél. Augusztus 31-ig semmilyen rendezvényt nem szervezünk és semmilyen rendezvény megvalósítását nem támogatjuk, hisz a tömeges fertőzések elkerülése közös érdekünk. Lesz viszont számos izgalmas online programunk: folytatódik a Miénk a város! népszerű online játék a 6-10 éves külhoni magyar gyerekeknek, lesz Határtalanul! online vetélkedő, online vállalkozói találkozó, az áprilisra tervezett egyetemista hétvégénk helyett pedig hamarosan felhívást hirdetünk a külhoni magyar fiatalok számára, ahol online formában, telefonnal készített videókban mutathatják meg tehetségüket. Mindemellett a nagy pályázatainknál igyekszünk úgy módosítani a határidőket, hogy az mindenki számára kedvező és megvalósítható legyen. Bízunk abban, hogy az élet, így a nemzetpolitika is hamarosan visszatér a normális kerékvágásba. Addig azonban mindnyájunknak tennünk kell érte, hogy ez tényleg így legyen.
– Köszönöm a beszélgetést!
Dr. Papp-Aykler Zsuzsa
