A minap érkezett a magyar mozikba A nevek dala (The Song of Names) című film Clive Owen és Tim Roth főszereplésével. A Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon szeptemberben bemutatott alkotás producere Lantos Róbert, aki részben Magyarországon, magyar stábbal forgatott.
A két földrészen és fél évszázadon átívelő történetben Martin (Tim Roth) a holokauszt idején eltűnt gyerekkori barátja, a zseniális zenész, Dovidl (Clive Owen) sorsa után nyomoz. A film díszbemutatójára Lantos Róbert is ellátogatott a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházba.
Az 1956-os magyar kivándorló családból származó kanadai producer az Origó portálnak elmondta, hogy „muszáj volt” elkészítenie ezt a személyes projektet. Kiderült róla az is, hogy épp új filmje készül David Cronenberg rendezésében, akivel már három filmet készítettek együtt (Karambol, eXistenZ – Az élet játék, Eastern promises – Gyilkos ígéretek).
Mennyire személyes film A nevek dala? – kérdezte Az interjút készítő Csiger Ádám.
– Erre van egy rövid és egy hosszabb válaszom. A rövid két szóból áll. A film egyik jelenete a treblinkai koncentrációs táborban játszódik, napjainkban. Van ott egy emlékmű, amelyre két szó van írva: Never again. Soha többé. Hosszabban: ennek a filmnek a motorja a zene. S ez a zene oda visz, ahol ez a két szó van. Fontos emlékezni erre: soha többet.
Arról, hogyan zajlott a zeneszerzés, Lantos Róbert elmondta:
– A zenéje nélkül ez a film nincs. Amikor a regényt olvastam, és elérkezett a jelenet, amikor előadják a Nevek dalát, azt a szerző körülbelül annyival oldotta meg, hogy „és előadják a Nevek dalát”. A forgatókönyvben ugyanígy egy mondat szerepelt. De ez a zene nem létezett. Nem lehetett kihagyni a filmből, mivel a dalban van a történetet mozgató rejtély megoldása. Elküldtem a forgatókönyvet François Girard rendezőnek, aki szerintem zseniális, épp annyira él a klasszikus zene világában, mint a filmezésben, most épp A bolygó hollandit rendezi a Metropolitan Operában. Miután elolvasta a forgatókönyvet, az első kérdésem az volt: „gondolod, hogy a Nevek dalát ki lehet találni? Mert anélkül nincs film.” Igennel válaszolt. Howard Shore-ral már három filmen dolgoztam együtt, bemutattam őket, egy húron pendültek, és két év munka után megszületett a címben szereplő tétel. Csak ezután kezdődhetett a forgatás.
Arról, hogy milyen tapasztalatot szerzett a magyarországi munka során, a producer elmondta:
– Már kétszer is forgattam Magyarországon, és világszínvonalú a stáb, könnyű volt velük dolgozni. Magyarország az egyik legjobb forgatási helyszín a világon. Konkrét helyszíneket megszerezni, utcákat lezárni viszont nehezebb lett. Nagyon sok film forog itt. A Zeneakadémiára például elég hosszú munka volt bejutni.
A Szabó Istvánnal végzett közös munkáról elmondta:
– Amikor filmes kurzusokat hallgattam az egyetemen, volt egy „bevásárlólistám”, hogy kikkel szeretnék dolgozni. Szabó István is rajta volt ezen a listán, és aztán sok év után sikerült együtt dolgoznunk. Egy nagy céget, az Alliance-t vezettem, és filmforgalmazással is foglalkoztunk. Megvettem az Édes Emma, drága Böbe kanadai jogait. Nem azért, mert azt hittem, nagy piaca lenne. Az volt a cél, hogy Szabó István kiutazzon Torontóba, és megismerhessem. Így is lett, és ezzel kezdődött a közös munka is, amely révén megszületett A napfény íze és a Csodálatos Júlia.
S arra a kérdésre, hogy David Cronenberg is rajta volt-e azon a „listán”, Robert Lantos elmondta:
– Nem, vele egy generáció vagyunk. Cannes-ban találkoztunk, ahol a Shivers (Paraziták) című filmjét árulták. A Telefilm Canadának volt ott egy irodája, amely egyfajta főhadiszállásnak számított étellel és itallal. Ott találkoztunk, sőt, ott is aludt a kanapén, nem volt pénze szállodára. Készül egyébként egy negyedik filmünk is. Annyit árulhatok el róla, hogy a közeli jövőben játszódik, félig-meddig sci-fi. Vagy ha úgy tetszik, Cronenberg-féle sci-fi. Olyan film lesz, amilyet már nagyon régen nem készített.
(Cs. Á. – az Origó nyomán)
