Második alkalommal rendezték meg a Kanadai Magyar Amatőr Színházak Fesztiválját, a Kamaszt. A tavalyi nagysikerű vancouveri hétvége után idén Edmonton adott otthont a seregszemlének.
A szervezők a színdarabok mellett díszlettervezői kiállítással és színháztörténeti előadással készültek, az amatőr színészek pedig workshopokon képezhették magukat. A hétvége során az összes előadás teltház előtt zajlott.
A kemény kanadai tél sem szegte kedvét a magyar színház szerelmeseinek. Idén már második alkalommal rendezték meg a kanadai magyar amatőr színházak találkozóját. A fesztivál sikerét jelzi, hogy idén a kanadai társulatok mellett már az Egyesült Államokból érkezett produkciót is bemutattak.
Szenthe Anna, a Kanadai Magyar Kulturális Tanács elnöke kiemelte: ezek a közösségi alkalmak jó lehetőséget biztosítanak az azonos érdeklődésű emberek találkozására, és erősítik a magyar diaszpórában élők összetartását.
„Ivaskó Gergely két éve volt KCSP-ösztöndíjas Edmontonban, ő alapított színjátszócsoportot. Az előadás akkor nagysikerű volt, teltház előtt, így arra gondoltam, ha ez ennyire népszerű itt, Kanadában, akkor jó lehetőséget kínál arra, hogy összekössük a kanadai magyarokat. Az az ötletem támadt: a már 30 éve működő Vancouveri Magyar Színházat kérem meg arra, hogy az első fesztivált megrendezzék, így náluk volt az első Kamasz.”
A második fesztiválnak az Edmontoni Magyar Ház adott otthont, ahol mind a hat előadás alatt megtelt a nézőtér. Oroszi Katalin kulturális attasé megnyitóbeszédében a színjátszókörök által létrejött közösségek fontosságára hívta fel a figyelmet. „Eljöttünk Edmontonba, hogy megünnepeljük, Kanadában vannak olyan kint élő magyarok, akik a magyar szóval előadott színházi darabokat, amatőr színjátszócsoportokban egész évben dolgozva gyakorolják, hogy egymást a színművészet darabjaival, a színjátszás csodálatos pillanataival ajándékozzák meg.”
A hétvége során bemutatkoztak a torontói, edmontoni, vancouveri és New York-i társulatok. A fesztivál programját Szabados Mihály, M, mint Mizantróp című egyszemélyes darabja nyitotta meg, de a tengerentúli magyar színházak összekapcsolódását jelezte, hogy a New York-i Pilvax Produkció előadásában is szerepelt. Szabados Mihály egyben eltért a többi társulattól, mert hivatásos színészként és rendezőként dolgozik.
A hétvége során nemcsak a nézők gazdagodhattak kulturális élménnyel, de az amatőr színészek is tovább képezhették magukat. A színpadi jelenlétet és az improvizációt gyakorolhatták a társulatok tagjai Tarján Györgyi és Szabados Mihály vezetésével.
A rögtönzés művészete mellett színészi fogásokat, praktikákat sajátíthattak el a résztvevők, építve ezzel is az amatőr társulatok profizmusát. Tarján Györgyi a színészi műhelymunka után kiemelte, nagy tehetségekkel találkozott a foglalkozásokon, és rendkívüli az az áldozatvállalás az amatőr színészek részéről, hogy magyar színházat csináljanak.
Endre-Peták Melinda és Opra-Szabó Zsófia, a seregszemle szervezői köszöntőjükben kiemelték, a fesztivál jelentős és egyedi alapköve lett a magyar színházkultúra és anyanyelv megőrzésének Kanadában.
Zsófia szervezőmunkái mellett pedig rendezőként is dolgozik az Edmontoni Társulatnál, az elmúlt hónapok kemény munkájának köszönhető, hogy mindkét kabaréjukat vastapssal jutalmazta a közönség.
Az előadások műfajilag is változatosak voltak, a torontói társulat például Kaffka Margit regényét, az apácazárdában játszódó Hangyabolyt mutatta be. Nagy lehetőség volt ez a kelet-kanadai, frissen alakult színjátszókörnek, a nagysikerű torontói bemutató után Edmontonban elismerő visszajelzéseket kaptak Kunigunda és Helénke történetével.
Kis Csilla, a darab rendezője az előadás után lapunknak elmondta: „Amikor a forgatókönyv elkészült, akkor tudtam, hogy milyen típusú személyekre van szükségem, és mindenki, akit felkértem, igent mondott. A próbák során nagyon sokat tanultunk Kaffka Margitról, a színészetről és úgy gondolom önmagunkról is.
Mondhatjuk – de csakis idézőjelben –, hogy én rendeztem. Azért gondolom így, mert azt szerettem volna, hogy mindenki önmagát adja inkább, minthogy én valamit ráerőltessek az egyik színészre. A darab csodálatosan visszaadta mindenkinek az egyéniségét.”
A hétvége során a gyakorlati képzés mellett, az elméleti ismeretbővítés is teret kapott: Heltai Gyöngyi színháztörténeti előadást tartott, a New York-i színházi életben dolgozó Király Anna munkáiból pedig fotókiállítást tekinthettek meg a résztvevők. A fesztivál összes előadása alatt megtelt a nézőtér az Edmontoni Magyar Házban, a zárónapon pedig sokan már a jövő évi fesztivál terveiről cseréltek eszmét.
Csibi Balázs
(Edmonton, Toronto)
