Magyar hegedűs sikere Kanadában

A magyar klasszikus zenészek szerte a világban megbecsült és elismert tagjai a művészvilágnak. Szalados Orsolya neve a torontói Szent Erzsébet egyházközösség tagjai számára ismerősen csenghet, a hegedűművésznő pályája különlegesen alakult Budapestről indulva.

Néhány hete ő is játszhatott a Toronto Sinfo-netta zenekar Freedom Reborn koncertjén, amelyen a V4-es országok képviselői mellett Doug Ford, Ontario tartomány miniszterelnöke is részt-vett. Szalados Orsolyával beszélgettünk.

– A világ számos pontján működő, klasszikus zenét játszó zenekarokban találunk tehetséges magyar zenészeket. Buda-pestről indult,és most a Niagara Orchestrában hegedül, hogyan jött a lehetőség?

– Budapesten érettségiztem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Bécsi Zeneakadémián szereztem Bachelor es Master diplomát hegedűművész szakon. Budapestre viszszatérve az Óbudai Danubia Zenekarban kezdtem dolgozni, koncertjeinket a Zeneakadémián és a Művészetek Palotájában adtuk, fesztiválokra, turnékra jártunk, valamint évekig szerepeltünk a Nemzeti Színházban is. Szakmailag elégedett voltam, de fiatal és kíváncsi is. Bécsben, az egyetem alatt kinyílt a világ, barátokra tettem szert a világ legkülönbözőbb pontjairól,és úgy éreztem, van még mit magamba szívni. Először egy évet az Egyesült Államokban töltöttünk, majd négy és fél évig Londonban éltünk, s a brit fővárosból költöztünk 2016 őszén Torontóba.

– Könnyű volt a beilleszkedése Kanadában?

– Minden új ország egy új kezdet, új lehetőség, ahol viszont újra fel is kell építeni magamat. Ez nem könnyű, de az elmúlt évek során rengeteget tanultam, fejlődtem, és kipróbálhattam magam olyan élethelyzetekben, amik már-már a határaimat feszegették. Ezekért utólag hálás vagyok,és talán a gyermekeim előtt is pozitív példaként hatnak.

Kanadába megérkezve természetesen elkezdtem próbajátékokra járni; gyakorlatilag az összesre elmentem, amit csak kiírtak, mert sajnos itt nincs túl sok zenekar Európához vagy akár az Egyesült Államokhoz képest. A sok gyakorláson és a családom támogatásán túl itt egy nevet szeretnék megemlíteni, Reményi Mihályét (Remenyi House of Music), aki megérkezésem első percétől kezdve önzetlen segítséget nyújtott, és a meghallgatásokra olyan hegedűket kölcsönzött, amilyenekről álmodni sem mertem korábban. A próbajáték függöny mögött zajlik, a zsűri tagjai nem látják, csak hallják a pályázót, így különösen fontos a technikai és zenei tudás mellett a jó hangszer is. 2018-ban nyertem felvételt a Niagara Symphonyhoz, jelenleg második évadomat töltöm velük.

– Összehasonlítva az amerikai és európai oktatást, életvitelt, társadalmat sok különbséget fedezhetünk fel. Ez a zene-karoknál is megjelenik? Miben más egy kanadai orchestra, mint egy Budapesten működő?

– A próbafolyamat más, és kevesebbet is gyakorlunk a koncertekre. A hatékonyság lényeges tényező. Hiányzik az a fajta izgalmas műhelymunka, amely az első próbától a koncertig vezet. Lapról olvasásban sokkal jobbak, mint Európában, de a magas fokú pontosságon túl nem mindig érzem az elmélyülést, elköteleződést, intenzitást.

– Munkája mellett fontosnak tartja a magyar közösséget is, sokszor játszik a Szent Erzsébet templomban.

– A Szent Erzsébet templom közösségéhez tartozom családommal együtt megérkezésem óta. Itt nem művészként vagyok jelen, hanem hívőként szolgálok a hegedűjátékommal is, amikor csak tehetem.

– Mi az a szakmai siker egy hegedűművész életében, amit szeretne elérni?

– Számomra az inspiráló zenei környezet lényeges, minél többféle együttesben és stílusban kipróbálni magam. Már eddig is rengeteg érdekes projektben vehettem részt, és természetesen mindig keresem az új lehetőségeket. Szerencsére, ahogy megismernek Kanadában is a zenei körökben, egyre több álmom megvalósulhat. A zenekari szerepléseken túl pedig idén többet szeretnék kamarazenélni is, duó/trió koncerteket adni.

Csibi Balázs (Toronto)

Megvalósult a Magyar Kormány Támogatásával - Bethlen Gábor Alap
Share Tweet