A 40. életévét átlépve, 815 hivatalos mérkőzéssel, 121 amerikai válogatottsággal a háta mögött akasztotta szögre kesztyűit Tim Howard, minden idők egyik legkiválóbb amerikai labdarúgókapusa.
A magyar származású „portás” úgy vonult vissza, hogy a nemzeti csapatban ő lépett pályára legtöbbször kezdőként (119), övé a legtöbb győztes mérkőzés (62). A szintén idén búcsúzott Da Marcus Beasleyvel együtt ő szerepelt a leghosszabb ideig az amerikai válogatottban: 16 naptári évben is pályára lépett a legjobbak között.
Tim Howard az egyik amerikai magyar központnak számító, New Jersey állambeli North Brunswick-ban született 1979. március 3-án. Anyja magyar hölgy, Fekete Eszter.
A fiú örökletes idegrendszeri rendellenességgel, az önkéntelen arcizomrángással járó Tourette-kórral jött világra, ennek ellenére hamar bebizonyította, hogy tehetséges sportoló. A North Brunswick High School csapatában remekül kosárlabdázott, de magyar vére az európai focihoz húzta, és 190 cm magassága révén a háló előtt kötött ki. Profi szerződése előtt a North Jersey Imperials gárdájában szerepelt, 1998-ban igazolta le az élcsapatnak számító New York/New Jersey Metro Stars.1999-ben szerepelt a 20 év alattiak világbajnokságán és a pánamerikai játékokon, majd 2000-ben részt vett a sydneyi olimpián.
Fejlődése a felnőttek között is töretlen ívű maradt, az amerikai profiliga, a Major League Soccer első számú kapuvédőjévé nőtte ki magát.
Első teljes bajnoki idényében, 2001-ben az MLS legjobb kapusának bizonyult – minden idők legfiatalabb portásaként nyerte el ezt a címet –, bekerült az idény válogatottjába, és megkapta a liga emberbaráti díját. Elnyerte a Metro Stars legértékesebb játékosa címet.
A remek kapus 2002 júniusában mutatkozott be az Egyesült Államok felnőtt válogatottjában Ecuador ellen, és csupán negyedik meccsén, Argentína ellen kapta az első gólt, így nem véletlen, hogy a franciaországi Konföderációs Kupán is ő állt az amerikaiak kapujában.
Tim Howard nem titkolta, hogy valamelyik európai elitligába vágyik. 1998 novemberében már edzett az olasz AC Milannál, majd 2002-ben a holland Feyenoordnál, de akkor még hoppon maradt. Álma a 2003-as MLS-szezon közepén teljesült, amikor az angol Manchester United négymillió dollárért megvásárolta.
A tehetséges kapus meglepetésre kiszorította a csapatból a francia Fabien Barthezt. A MU-t a Com-munity Shield elnyeréséhez segítette, és az év csapatába is beválasztották. Később elpártolt tőle a szerencse, kegyvesztetté vált, de visszaverekedte magát a kapuba, s újra győztes csapatban védett a 2004-es angol kupadöntőn. A következő évben klubja szerződtette a holland Edwin van der Sart, ezért az amerikai magyar portás háttérbe szorult a „vörös ördögöknél”. Végül 45 angol bajnoki mérkőzés után távozott Manchesterből, és 2006 nyarától – kölcsönjátékosként – a liverpooli Everton gárdájában folytatta pályafutását.
A Mersey-parti csapatnál szilárd helyet harcolt ki magának, 2007-ben hárommillió fontért végleg megvásárolták a manchesteriektől, és utána évekig kirobbanthatatlan lett a „kisebbik” liverpooli csapat kapujából.
Tim Howard időközben kerettag volt a 2006-os németországi világbajnokságon, de nem ő állt a kapuban. A következő évi Arany-kupán viszont bebizonyíthatta, hogy az a legjobb, ha vele kezdődik a csapat névsora. Nem véletlen, hogy 2008-ban az év legjobb amerikai játékosává választották, s egy év múlva a Konföderációs Kupán elévülhetetlen érdemeket szerzett az amerikaiak ezüstérmében.
A 2009-es angol FA-kupában renvánsot vett előző klubján: az elődöntőben, a 11-rúgásokon két manchesteri büntetőt is kivédett. Abban az idényben is ő hozta a legtöbb kapott gól nélküli mérkőzése a Premier Ligában.
Ezek után természetes volt, hogy a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon ő áll az amerikai kapuban. Itt az USA elsőként lépett tovább a csoportjából, de a nyolcaddöntőben Ghána hosszabbításos mérkőzésen az útjukat állta.
A 2014-es brazíliai világbajnokságon az amerikaiak visszavágtak Ghánának (2-1), fél perc híján legyőzték a portugálokat (2-2), majd minimális vereséget szenvedtek a későbbi aranyérmes németektől (0-1), s továbbléptek.
A nyolcaddöntőben, a belgák ellen Tim Howard védhetetlennek látszó lövések sorát hárította, az amerikaiak neki köszönhették, hogy a mérkőzés 90 percét kihúzták gól nélküli döntetlennel. A hoszszabbításban viszont az európaiak 2-1-re felülkerekedtek, de a mérkőzés az amerikai kapusról emlékezetes, aki 16 védést mutatott be, ami világcsúcs.
„Valaki mondta, hogy rekordot döntöttem. Az igazat megvallva nem számoltam a meccs közben, hogy mennyit is védtem. Balszerencse, hogy kikaptunk. Sajnos ez az, ami igazán számít” – mondta a sportember, aki mégis elnyerte teljesítménye méltó jutalmát, mert másodízben választották meg az év legjobb amerikai kapusává.
Tim Howard tíz év után, 2016-ban, 354 tétmeccs után hagyta el az FC Evertont, és az MLS-ben szereplő Colorado Rapids gárdájában folytatta a pályafutását, ahol már kevesebb sikerrel védett, ám örökségéhez így is nehéz lesz felnőni. Legutolsó mérkőzésén – ahol 100-adszor védte a coloradóiak kapuját – a Los Angeles FC ellen a 815. hivatalos találkozójával zárta sikeres pályafutását.
„Szerettem volna, ha nyolcvanéves koromig futballozhatok, de a dolgok nem így működnek. A testem mást mondott” – nyilatkozta búcsúzóul az LA Timesnak Tim Howard, aki magyar állampolgársággal is rendelkezik.
Tim Howard azonban nem szakad el a focitól: társtulajdonosa lett a United Soccer League-ben (2. osztály) az első évadát teljesítő Memphis 901 FC-nek. „Ez most a legnagyobb szenvedélyem. Lehetőséget kaptam, hogy a tapasztalataimmal segítsek egy klub felépítésében” – tekintett előre.
