A torontói Arany János Hétvégi Magyar Iskola a Magyar Házban működő Családi Körből alakult meg 1975-ben.
Az iskola a közel 45 éves története során napjainkban is sikeresen működik. Az új iskolaév indulása kapcsán beszélgettünk Székely-Flynn Kinga igazgatónővel, aki már egy évtizede vezetője az intézménynek.
– Tíz éve vezeti az Arany János Magyar Iskolát. Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
– Ez a tíz év már történelem. A régi Magyar Házban váltam igazgatóvá, onnan vannak az első emlékeim. A családi közösség, az összetartozás az, amit az iskola megad a gyerekeknek, akik később majd saját gyerekeiket hozzák vissza az intézménybe – ezt nagyon jó látni. Mivel anyuka is vagyok, én is fontosnak tartom, hogy a gyermekeim ide járjanak az iskolába. Amiben nagyon hiszek, hogy a hagyományőrzésre nagy hangsúlyt fektetünk: húsvéti, farsangi, karácsonyi betlehemes foglalkozásokat tartunk. Ezeken az ünnepeken alapul a magyar lélek, a magyarságtudat. De modern dolgokat is behoztunk, most a Bethlen Gábor Alapnak köszönhetően új tankönyveket, mesekönyveket kaptunk.
– Tíz éve vezetni egy intézményt sok szakmai kihívással jár. Mi ösztönözte 2009-ben, hogy elvállalja ezt a szerepkört?
– Akkor végeztem el a tanítóképzőt, és abban az időszakban kezdtem jobban bekapcsolódni a magyar közösségbe a művészetem révén, mivel festőművész is vagyok. Dancs Rózsa volt az, aki annak idején bemutatott Szőcs Klárának, az iskola akkori igazgatónőjének. Az első évben önkénteskedtem az iskolában, figyeltem, Klára hogyan vezeti az intézményt, hogy az átmenet könnyebben menjen. Nagyon tisztelem és becsülöm Klárát a huszonöt éves igazgatónői munkájáért. Nagyon szeretek bemenni az osztályokba, a kicsiknek mesét olvasni, részt venni a táncfoglalkozásokon, és én vezetem a kisbabáknak a Cirógató foglalkozásokat.
– Pedagógusok, önkéntesek közös munkájának köszönhető, hogy ilyen sikeres az iskolában a magyar nyelv és kultúra tanítása.
– Tisztelem és becsülöm a képzett pedagógus kollégáimat. Minden évben fejlődünk, élvezem a közös munkát velük. Ami talán a legjobban összekovácsolt minket, hogy mindannyian részt vettünk a Hangyaboly című színdarabban. Úgy érzem, a tanári csapatunk is több már, mint egy munkaközösség, inkább egy család: megosztjuk az örömeinket, megbeszéljük a gondokat. Az előnye a mi iskolánknak, hogy kisebbek az osztályok, és ezáltal nagyobb odafigyelést kapnak a gyerekek. Idén úgy alakítottuk ki az osztályokat, hogy tudásban egy szinten legyenek a diákok – de ezt csak úgy lehetett, hogy összeültünk, és megbeszéltük. Ez a legfontosabb, tudjunk egymással úgy kommunikálni, hogy a legjobbat hozzuk ki a gyerekekből is és a tanárokból is.
– Idén nemcsak tankönyveket kapott az iskola Magyarországról, de Kőrösi Csoma-ösztöndíjas is érkezett.
– Nemcsak tankönyveket, de tanszereket, atlaszokat, társasjátékokat is kaptunk. Ma például már volt diavetítés is az egyik órán! Egy olyan könyvtárat alakítottunk ki, amiből nemcsak a tanárok, a gyerekek is kölcsönözhetnek majd. Ösztöndíjas segítségünk Teleki Gergő, akit már jól ismer a torontói közösség, zongoraművészként többször lépett fel a Magyar Házban. Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehet velünk: egy komolyzenei programot alakított ki. Weöres Sándor-verseket dolgoznak át zenésen, tehát a magyar nyelvnek is fontos szerepe van ebben a foglalkozásban. Ezek az új dolgok izgalmassá teszik a gyerekek számára is a tanórát. A mi iskolánk rendezi majd a 25. Dél-ontariói Szavalóversenyt a torontói Magyar Házban, ennek irodalmi szervezésében segít Bödők Zsigmond KCSP-ösztöndíjas is: verseket válogatnak, gyerekekkel felkészülnek, és Teleki Gergő zenei programjában is segédkezik.
– Mi töltené el elégedettséggel, ha majd a tanévzárón újra leülnénk egy interjúra?
– Legjobban az év végi előadást várom. Ilyenkor minden osztály előad valamilyen műsort. Átélni azt, hogy a gyerekek mennyire élvezik ezeket az előadásokat, fantasztikus érzés. Ilyenkor a szülők, nagyszülők is mind megnézik a műsorokat, és értékelik azt a munkát, amit a gyerekek és a tanárok is véghezvittek az elmúlt tanévben.
Csibi Balázs (Toronto)
