A torontói Szent Erzsébet Magyar Iskola már az 1930-as évektől nyújt színvonalas oktatást olyan gyermekek és felnőttek számára, akik a magyar kultúra és nyelv megőrzését szívügyüknek tekintik. A diaszpórában működő közel 90 éves intézménybe idén 190 diák iratkozott be és kezdte meg a tanévet. Idén Zydron Veronika vette át az igazgatói posztot, vele beszélgettünk karrierről, a Kőrösi Csoma Sándor-programról és arról, hogyan várta az új tanévet.
– Mit jelent az ön számára a Szent Erzsébet Magyar Iskola?
– Az iskola egy ifjúsági közösség, ami hosszú évek óta működik, hatalmas történelemmel. Ide jártam én is, a gyermekeim is itt tanultak, és édesanyám is tanított az iskolában. Emlékszem, valamikor a hetvenes évek elején az óvodában legalább hatvanan voltunk, mind egy nagy teremben. Jutka néni volt az óvónő, három tinédzser segítővel dolgozott. Egy kosár játékunk volt, és nagyon jól elvoltunk hatvanan. Azóta már sokkal komolyabb szabályok vannak, a Torontói Katolikus Iskolaszék alá tartozunk szervezetileg, így fontos, hogy a templom és az Iskolaszék felé is megfeleljünk a szabályoknak. Ma már nem lehetne abban a teremben hatvan gyermek.
– Folytatódott a családi hagyomány? Édesanyja után ön is tanári pályára lépett az iskolában?
– Tinédzser kisegítő voltam az első osztályban, később tizenkilenc éven át tanítottam az ötödikes és hetedikes osztályokat. Mindig gyerekekkel foglalkoztam, a cserkészeten keresztül is, ebben nagy tapasztalatom volt, és szerettem is csinálni. Izgultam is, amikor elhatároztam, hogy tanárképzőre megyek, mivel sokat önkénteskedtem előtte. Azóta a magyar iskola mellett a hétköznapi életben is tanár vagyok – és nagyon szeretem!
– Idén ősztől már nemcsak tanárként, igazgatónőként is részt vesz az iskola működésében.
– Angolul az én pozíciómat teacher in charge-nak hívják, ami fordításban inkább főtanári beosztást jelent. Ez a Katolikus Iskolaszék egyik rangja. Egy nemzetközi nyelvprogramhoz tartozik az iskola, az összes diák az Iskolaszékhez van beíratva – ott van egy igazgató, aki a körzetbe tartozó nyelviskolákat felügyeli. Alájuk vannak besorolva a főtanárok, tehát hatalmas változásokat nem lehet hozni, hiszen ez már egy működő rendszer. Eddig is nagyon jól meg tudtuk tartani az iskola színvonalát, illetve a létszámot is. Az utóbbi években kétszáz fő körül volt a beiratkozók száma, idén 190 diák kezdte meg a tanévet. Fontos számunkra az is, hogy meglegyen az utánpótlás. Nemcsak diákokra gondolok, de a tanári utánpótlásra is: idén nyáron is három új taggal bővült az oktatói gárda. Két segítő és egy pedagógus kezdte meg a munkát ősszel.
– A torontói Szent Erzsébet Magyar Iskolát a magyar diaszpóra egyik legnépesebb intézményének is tartják. Ön is már Kanadában született, miért tartotta mégis fontosnak magyarsága ápolását?
– Kanadában született magyarként fontosnak tartom, hogy a kultúrámhoz valahogyan kötődjek. Én még abban a korban nőttem fel a hetvenes-nyolcvanas években, amikor Magyarországgal nem volt semmilyen kapcsolatunk. Ma a fiataloknak sokkal könnyebb kapcsolatot tartani Magyarországgal. Régebben nagyon meg kellett küzdeniük itt az embereknek azért, hogy megtartsák magyarságukat. Számomra azért fontos a nyelvismeret, a magyar nyelv tanítása, mert ha ez nincs, kihal a kultúra is, nem lesz mit átadni. A népzene, néptánc és cserkészet ugyanilyen fontos, de ezeknek is a magyar nyelv az alapja.
– Olyannyira könnyű a kapcsolattartás Magyarországgal, hogy minden évben segítőt is kap az iskola a Kőrösi Csoma Sándor-program keretében.
– Már több éve kapunk segítséget a Kőrösi-program által. Idén Jaczó Xénia dolgozik a Szent Erzsébet Plébánián és nálunk, az iskolában is. Xénia hatalmas tudással érkezett a néptáncos és népművészeti hátterével. Azt beszéltük meg, hogy minden osztálynak tart valamilyen korhoz kapcsolódó foglalkozást.
A fiatalabbaknak néptáncot, népdalokat tanít majd, az idősebbek számára pedig csoportépítő játékokkal készül. Xénia ezzel tudja megerősíteni a gyerekek magyar tudását és a magyar közösséghez tartozásukat.
– Mennyire volt magas idén a beiratkozók száma?
– Van több osztály is, ahova nem tudunk több diákot befogadni, mert betelt a létszám. Az óvodában még tudunk fogadni gyerekeket. Többnyire, akik tavaly beiratkoztak, idén is folytatják a tanulmányaikat. Az iskola teljes kapacitással működik, és ezen a helyen tevékenykedik idéntől a Helikon Magyar Gimnázium is. Perényi Csilla egy fantasztikus iskolavezető volt, szeretném a színvonalat ugyanúgy tartani, ahogy az ő idejében is volt. Ez egy sikeres tanév lenne, ha minden úgy menne mint tavaly.
Csibi Balázs (Toronto)
