A legendás Aranycsapat tagjai sajnos már csak az égből nézhetik a késői utódok játékát. Az ötvenes évek kiváló magyar labdarúgó-válogatottjának tagjai közül Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is ezekben a napokban lenne 90 éves. Mindkettőjüket hatalmi szóval irányították át a Ferencvárosból a Bp. Honvédba.
Az ördöngös „Rongylábú”
Az Aranycsapat „rongylábú” balszélsője, Czibor Zoltán 1929. augusztus 23-án született Kaposvárott. A futballt Komáromban kezdte, emellett a MÁV-nál szénkirakodó volt a fűtőházban, majd vonatvezető, egészen 1948-ig. Az ördöngösen cselező fiatal játékos 19 évesen került a Ferencvároshoz, amelynek színeiben a legendás Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor csatársor tagjaként 1949-ben bajnokságot nyert, és a nemzeti válogatottban is bemutatkozott az osztrákokat 6:1-re legyőző csapatban, amelynek csatársora annyiban tért el a Fradiétól, hogy itt Puskás játszott balösszekötőt.
Amikor 1950-ben szétszedték a Ferencvárost, Czibor nem akart a Bp. Honvédba menni, ezért Csepelen kötött ki. Az 1952-es helsinki olimpián tagja volt az aranyérmes magyar csapatnak, a jugoszlávok ellen 2:0-ás győzelmet hozó döntőben gólt is rúgott. Aztán 1953-ban katonai behívóval vitték el a Bp. Honvédhoz.
Ugyanabban az évben, november 25-én, Londonban ő is részese volt az Évszázad Mérkőzésén az angolok 6:3-as legyőzésének. Ki ne sorolná a legendás Aranycsapat akkori összeállítását: Grosics (Gellér) – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.
Szintén pályán volt az angolok elleni 1954-es budapesti 7:1-es mérkőzésen.
Az 1954-es svájci világbajnokságon Czibor gólt lőtt a dél-koreaiaknak (9:0), majd az elődöntőben Uruguaynak is (4:2). A döntőben, a nyugatnémetek ellen Sebes Gusztáv szövetségi kapitány áttette a számára idegen jobbszélső posztjára, de így is ő lőtte a mieink második gólját, ám ez is kevés volt a győzelemhez (2:3).
A balul sikerült vb után Czibort közel egy évig kihagyták a válogatottból, de az új szövetségi kapitány, Bukovi Márton újra visszatette a csapatba. Végül öszszesen 43 mérkőzésen 17 gólt szerzett címeres mezben.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc után Czibor 1958-61-ig az FC Barcelona csapatában, a legendás Kubala, Kocsis, Evaristo, Suárez, Czibor csatársorban rúgta a labdát, az Európa Kupa döntőjébe is bejutottak. Ezután a városi rivális Espanyolban, majd az Austria Wien együttesében játszott még, és 1963-ban akasztotta szögre a futballcipőjét.
Barcelonában telepedett le, ahol fiával a Kék Duna vendéglátóhelyet működtette, de a rendszerváltás után hazatért Komáromba, ahol 1997. szeptember 1-jén bekövetkezett haláláig a helyi csapat elnöke volt.
„Kocka”, a légtér ura
Az Aranycsapat „fejelő-királya”, Kocsis Sándor 1929. szeptember 21-én született Budapesten. A Fradi saját nevelésű játékosaként már 16 és fél évesen bemutatkozott a felnőttek között. Az emlékezetes 1948/49-es bajnokság minden mérkőzésén pályára lépett, így 19 évesen alapembere volt a bajnokcsapatnak.
A magyar válogatottban 1948. június 6-án, az Üllői úton mutatkozott be, ahol a románok 9:0-ás legyőzéséből két találattal vette ki a részét. A következő évben a svédek ellen (5:0) már mesterhármassal vétette észre magát.
A kiváló játékost tökéletes technika, magasfokú játékintelligencia, sziporkázó szellemesség jellemezte. Társait pompás átadásokkal foglalkoztatta. Váratlan húzásokkal bontotta meg az ellenfél védelmi sorait.
1950-ben őt is adminisztratív eszközökkel irányították át a Bp. Honvédhoz. Az 1952-es helsinki olimpián a mieink egyik legjobbjaként összesen hét góllal segítette a magyar válogatottat az aranyéremhez.
A következő évben, 1953. november 25-én, Londonban ő is játszott az Évszázad Mérkőzésén, a 6:3-ra győztes magyar válogatottban. A visszavágón, 1954. május 23-án két góllal vette ki a részét az angolok elleni 7:1-es sikerből.
Kocsis korának egyik legjobb támadója volt, mindkét lábbal és fejjel állandó veszélyt jelentett a kapura. Fejjátékával az egész hazai mezőnyből kiemelkedett.
Az 1954-es svájci világbajnokságon is nagyszerű formában játszott, a dél-koreaiaknak (9:0) három, a nyugatnémeteknek (8:3) négy(!) gólt rúgott-fejelt, a negyeddöntőben a brazilok elleni sikerből (4:2) és az elődöntőben az uruguayiak legyőzéséből (4:2) is két-két találattal vette ki a részét. Így 11 góljával a vb gólkirálya lett. Kár, hogy a döntőben, a nyugatnémetek ellen (2:3) csak kapufáig jutott…
Kocsis a balul sikerült vb után is ipari mennyiségben termelte a gólokat, így a csehszlovákok 4:1-es és a svédek 7:3-as legyőzéséből is mesterhármassal vette ki a részét. A remek csatár az NB I-ben háromszor volt gólkirály, a válogatottban pedig 68 mérkőzésen 75-ször volt eredményes.
Az 1956-os forradalom után ő is az FC Barcelonában folytatta a pályafutását. Az Európa Kupa 1961-es döntőjében Czibor mellett ő is a hálóba talált, de a történelem megismételte önmagát, újra csak 3:2-es vereséget szenvedtek a berni Wankdorf-stadionban, ezúttal a Benficától…
Az „Aranyfejű” 1966-ig játszott az FC Barcelona csapatában, majd a katalán fővárosban telepedett le. 1979-ben rákbetegséggel került kórházba, és július 22-én tisztázatlan körülmények között kizuhant a gyógyintézmény ablakából – így távozott 49 évesen minden idők egyik legkiválóbb csatára…
