Eleink keményen, férfiasan megküzdöttek azért, hogy legyen hazánk, hogy nemzetünk, hitünk megmaradjon. Mi más adna erőt a jelenhez, jövőhöz, mint az ő példamutatásuk? – mondta a Magyar Nemzetnek a Bán Mór néven Hunyadi történelmi regénysorozatot jegyző Bán János író.
Elmondta: élete jelentős részében nem túl sokat jelentett számára a július 22-i dátum. Aztán…
– Az elmúlt 15-20 évben, jelentős anyagot gyűjtve a Hunyadi-regénysorozatomhoz, rádöbbentem, hogy a magyar történelem talán legdicsőbb napjáról van szó, a nándorfehérvári diadal napjáról – mondta. – Mi több, európai jelentőségű dátum is ez. 1456-ban Hunyadi János és vitézei olyan inváziót akadályoztak meg, amely az iszlám erők győzelme esetén egy csapásra más irányba terelte volna a kontinens történelmét. Amióta ez nemzeti emléknap lett, elégtételt adhatunk őseinknek, akik a világraszóló diadalt véghezvitték. Alapvető szemléletbeli különbség ez: a győzelmeinket kell ünnepelni, nem a vereségeinket. Van bőségesen mire büszkének lennünk!
Kortárs íróink, ha történelmi témához nyúlnak, általában önostorozó módon a tragédiáinkról írnak – mondta az interjút készítő Pataki Tamás, aki azt kérdezte az írótól: ebből lett elege, amikor nekifogott a Hunyadinak?
– Egy folyamatosan bűntudatban tartott nép semmilyen jelenbeli, jövőbeli kihívásnak nem tud megfelelni, és bukásra van ítélve – felelte Bán Mór. – Velünk megpróbálták évtizedeken keresztül elfeledtetni, hogy a magyar história gyönyörű, felemelő és példamutató hősök tetteiben is bővelkedik. Próbáltak mindent sötét színben feltüntetni, és igyekeztek elhitetni velünk, hogy örök vesztesek, bűnösök vagyunk. De mi, magyarok már sok lelki és fizikai terrort túléltünk, és most is hamarabb orvosolhatók lesznek a friss sebek, semmint azt sokan gondolnák. A magyar lelkületben kiolthatatlanul ott szunnyad a parázs, és minél vehemensebben próbálják kioltani, annál erősebben izzik. De hogy világos legyen: hiszem, hogy a bűnökről, a traumákról is beszélni kell, de azt is, hogy egyensúlyban kell tartani mindent.
Az író szerint hasonló erővel és indulattal kell elbeszélnünk önmagunknak és a világnak Trianon felfoghatatlan iszonyatát, az ezeréves magyar állam bukását, a nemzet darabokra szaggatását. Szerinte ennél is fontosabb, hogy végre kezdjük elbeszélni múltunk dicsőséges korszakainak eseményeit.
– Olyan közös históriai kincsünk van – folytatta –, amilyenért sok más nemzet irigykedhetne. Az Árpádok, a Hunyadiak, a Zrínyiek, szabadságharcaink kora kiapadhatatlan forrást jelentenek, amiből erőt lehetne meríteni. Miért nem mutatjuk be ezeket a történeteket gyermekeinknek, magunknak, a nagyvilágnak?
Nemrég jelent meg a Hunyadi-sorozat legújabb kötete, a Vihartépte zászlaink. A Hunyadi pedig az elmúlt tíz év legsikeresebb történelmi regénysorozata lett. Hogyan vált közönségkedvenccé a Hunyadi? – kérdezte a riporter.
– Talán azért ért el ilyen látványos, több százezer példányos sikert a sorozat, mert egyrészt gondosan sikerült összegyűjtenem a forrásokat, és talán sikerült lendületesen, vonzó ritmusban elmesélnem a nagyszerű történetet – említette az író. – Másrészt azok, akik lelkében ott izzik a nemzeti érzés sokáig elfojtott parazsa, boldogan olvasnak ezekről a gyönyörű időkről. Eleink keményen megküzdöttek azért, hogy hazánk, nemzetünk, hitünk megmaradjon. Mi más adna erőt a jelenhez, jövőhöz, mint az ő példamutatásuk?
A sorozatot az író 2008-ban kezdte, de telibe találta a migráció 2015-ben. Ez változtatott a regényeken?
– Nem – szögezte le az író. – A regényeim a történelem eseményeit mutatják be. Hogy a történelem ismétli önmagát? Igen, ismétli. Az iszlám újabb, jelenkori hódító hadjárata azonban egy – a félezer évvel korábbinál – sokkal meghasonlottabb Európára zúdul rá. Az iszlám fortélyairól pl. német és francia barátainknak nem sok történelmi tapasztalata van. Nekünk akad bőséggel, s amíg a magyarság beleroppant a török elleni háborúk sorába, addig az általunk védett Nyugat gazdagodhatott, gyarmatosíthatott. A történelem nem ismeri a hálát.
Minden nemzet megfilmesíti hőseit, győzelmeit. Mi miért nem láthatjuk pl. Hunyadit a mozivásznon?
– Talán egyedüli nemzete vagyunk a világnak, ahol legnagyobb történelmi hőseinkről még soha nem készült igazi, látványos történelmi film, tévésorozat – mondta az író. – Sem Szent Istvánról, sem Hunyadi Jánosról, sem Mátyás királyról. És most nem rajzfilmre, tévéfilmre vagy operára gondolok, hanem valódi történelmi filmekre. Véletlen lenne ez? Csakhogy a magyar ember türelmes, és most végre kiváló kezdeményezések mutatkoznak.
Mint az író elmondta, már sok éve terveznek egy akár televíziós feldolgozást a Hunyadi-regénysorozatból, Hunyadi János és Mátyás király életéről.
– Hisszük, hogy egy látványos Hunyadi-sorozat a határainkon túl is sikeres lehet, és méltó módon mutatná be a hőseinket, a magyarság helytállását, a déli harangszó jelentőségét, Magyarország történelmi szerepét a kontinens és a keresztény hit védelmében – mondta. – Ideje törleszteni az ezen a téren felhalmozódott adósságunkat.
(P. T. – Magyar Nemzet nyomán)
