A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások megpróbáltatásai arra emlékeztetnek, hogy a szabadság nem örökség, hanem feladat, amire figyelnünk kell annak érdekében, hogy Magyarország szuverén módon hozhassa meg a jövőben is a döntéseit – hangsúlyozta Latorcai Csaba, a közigazgatási és területfejlesztési minisztérium államtitkára a Gulágra hurcoltak emléknapja alkalmából rendezett ünnepségen, a szovjet megszállás áldozatainak Árpád fejedelem úti emlékművénél.
Hadifogolyként vagy internáltként csaknem 800 ezer embert hurcoltak el Magyarországról a Szovjetunióba több éves kényszermunkára – emlékeztetett a politikus, hozzátéve: igazi magyar tragédia volt mindez.
„Amikor a Gulág áldozataira gondolunk, nem csupán történelmet idézünk fel. A nemzet lelkiismeretéhez szólunk, és azt is kimondjuk, a történelem tragédiái nem ismétlődhetnek meg. A szabadságért minden nemzedéknek újra és újra meg kell küzdenie! A jelen nemzedék számára ez a küzdelem ma a nemzeti önállóság, a kulturális identitás és a békés magyar jövő megőrzését jelenti” – fogalmazott.
Latorcai Csaba szerint a Gulág éppúgy a gonoszság szimbóluma, mint Auschwitz-Birkenau vagy Mauthausen megsemmisítő táborai, mert a XX. század két legpusztítóbb diktatúrája egyformán ember- és Isten-ellenes volt.
„Mohács, Trianon, a Holokauszt és a Don-kanyar mellett a legnagyobb nemzeti katasztrófák közé tartozik az, ami a II. világháború végóráiban és utána történt velünk, magyarokkal” – mondta.
Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének elnöke arról szólt: amire visszaemlékeznek, nem a frontokon és a lövészárkokban, nem a katonák között zajlott, hanem a közigazgatásban, immár háború nélküli, tehát békének kikiáltott közállapotok között.
Az elhurcoltak között volt Kovács Béla, a kisgazdapárt főtitkára, aki tíz évig raboskodott a Gulágon, vagy gróf Bethlen István volt miniszterelnök, aki szovjet börtönben halt meg.
Fotó: MTI/Purger Tamás
