Az idei esztendő utolsó Grand Slam-tornája újra beírta magát a sport történelemkönyvébe. Nemcsak azzal, hogy újabb csúcsokat döntött a nézettség, a pénzdíjak és a digitális elérés terén, de méltóképp megadta a módját a Korlátok Áttörésének, vagyis Althea Gibson 75 évvel ezelőtti történelmi színre lépésének, az általa inspirált akadálytörők jövő generációinak állítva emléket.
Véletlenek nincsenek, ahogy tartja a mondás, és ez igaz volt az 1950-es US Nationals (az US Open elődje) alkalmával is. A fennállásának épp 70. évfordulóját ünneplő esemény augusztus 25-én kezdődött a Forrest Hills-i West Side Tennis Clubban.
Ugyanezen a
napon ünnepelte 23. születésnapját Althea Neale Gibson, a viadal egyik újonca, aki minden idők első afroamerikai teniszjátékosaként debütált sportágának legnagyobb színpadán. A Dél-Karolinában született, majd a New York-i Harlem utcai harcaiban is edződött ifjú hölgy számára rögös út vezetett élete fordulópontjáig.
Az idő tájt a rasszizmus és előítélek dúltak a (sport)társadalomban, egy ilyen rangos tornán való részvételhez a pontgyűjtésre olyan versenyeken nyílt lehetőség, amelyek többségét fehér klubokban rendezték.
Ebbe a fojtó légkörbe érkezett megváltóként Althea, aki csak az egyik legrégibb afroamerikai sportszervezet, az Amerikai Tenisz Szövetség és egy visszavonult bajnok, Alice Marble közbenjárására léphetett be a queensi teniszklub füvére.
Gibson feltűnését gyakran hasonlítják Jackie Robinsonéhoz, aki 3 évvel korábban, a Brooklyn Dodgers színeiben szakította át a baseballjátékosok közötti faji megkülönböztetés stigmáját.
„A sikerhez vezető útja kihívásokkal teli volt – nyilatkozta Gibson elévülhetetlen érdemeiről sportágának másik ikonja, Billie Jean King –, de soha nem láttam meghátrálni.” Vagy ahogy New York korábbi polgármestere, David Dinkins fogalmazott róla: „bárki számára inspirációt jelentett, hogy mit tudott tenni egy olyan időszakban, amikor nehéz volt egyáltalán teniszezni, ha fekete voltál”.
Althea Gibson örökségének egyik letéteményeseként is gyakran idézett Venus Williams a következőként vallott róla: „Megtiszteltetés számomra, hogy ilyen nagyság nyomdokaiba léphettem. Eredményei megalapozták a sikeremet és az olyan játékosokon keresztül, mint jómagam, Serena és sokan mások, öröksége tovább él.”
S hogy mennyire élnek az idősebbik Williams nővér szavai, annak ő maga adta tanújelét azzal, hogy több, mint 4 évtized óta a legidősebb egyéni indulóként jegyezték az ez évi Openen. Igaz, az első körben búcsúzott, de Karolina Muchova elleni háromszettes derbi mindenkit meggyőzhetett arról, az évek száma keveset fogott az amerikai játékán.
Mellesleg az US Open 1881 óta íródó történetében Venus szerepelt legtöbbször egyéniben (25), míg húga, Serena neve mellett a legtöbb játszott mérkőzés (123) és a legtöbb megnyert meccs (108) rekordja is szerepel.
Érdekesség, hogy Venus vegyes párosban Reilly Opelka oldalán szintén Muchovával találta szembe magát (az orosz Rublev partnereként) és itt is a cseh lány jött ki győztesen a párharcból.
A vegyes páros tornát az olasz Sara Errani és Andrea Vavassori nyerte. A talján kettős ezzel megvédte címét, ezúttal a spontán összeállt Iga Swiatek-Casper Ruud páros ellenében.
Fotó: Library of Congress
(Folytatjuk)
Ruszanov András
