A Rákóczi Alapítvány 2009 óta nyújt ösztöndíjat határon túli magyar egyetemistáknak, akik otthon vagy az anyaországban folytatják felsőoktatási tanulmányaikat. Az alapítvány nemcsak távolról ismeri ezeket a fiatalokat, hiszen a Rákóczi Mozgótábor révén személyesen is találkozik a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki középiskolásokkal, akik később pályázhatnak az ösztöndíjra.
Az egyetemisták a pénzügyi támogatást évente két alkalommal — márciusban és októberben — igényelhetik. A sikeres pályázók egy egyszeri, legfeljebb 500 dollár értékű támogatásban részesülnek. Az idei őszi fordulóban rekordmennyiségű, 61 pályázat érkezett.
A bírálóbizottság csaknem 28 ezer 500 kanadai dollárnyi összeget ítélt oda.
Az eddigi években dr. Tömöry Éva segítette az alapítvány ösztöndíjprogramjának elbírálását, ám mivel ő sajnos májusban hirtelen elhunyt, új bizottság alakult. Ennek tagjai: dr. Kókai Mária, Csermely Péter, Csadi Zoltán és az alapítvány elnöke, dr. Papp-Aykler Zsuzsa, aki elmondta:
– A Rákóczi Alapítvány rendkívüli hálával tartozik mindazoknak az adományozóknak, támogatóknak, barátoknak, akik hozzájárulnak a program fennmaradásához. A fiatalok névre szóló köszönőleveleit az alapítvány minden alkalommal továbbítja az adományozók felé, így ők maguk is visszajelzést kapnak arról, milyen nagy jelentősége van segítségüknek.
A határon túli fiatalok mindennapi nehézségei
A pályázatokból és levelekből világosan kirajzolódik, milyen rendkívüli terhek alatt tanulnak a fiatalok a különböző régiókban.
Ukrajnában immár negyedik éve tart a háború, amely családokat szakít szét, és sok fiatalt fenyeget a katonai behívás veszélyével. Egy kárpátaljai pályázó így ír:
„Ukrajnában már negyedik éve tart az orosz–ukrán háború. Ez a helyzet megnehezítette minden itt élő ember életét, az eddigi tanulásomat és a családom helyzetét is. Sajnos, a családunk szétszakadt. Mivel két bátyám katonaköteles, nem tudnak hazajönni.”
Az idei tanévben a katonai ismeretek kötelező tantárggyá váltak, a gyakorlati foglalkozásokkal együtt. Nyáron a fiataloknak három hónapos kiképzésen kell részt venniük.
A gazdasági helyzet sem könnyű. Egy másik kárpátaljai fiatal a következő sorokat osztotta meg velünk:
„Családunk kiegészítő jövedelmét a házi zöldségtermesztés biztosítja. A termés idén szerencsére jó volt, de piacra vinni nem tudtuk, mivel édesapám továbbra sem tud kimozdulni. A kukorica betakarítása most zajlik, egy egysoros kukoricatörővel dolgozunk, így nagyon lassan haladunk.”
A nehézségek nemcsak Kárpátalján jelentkeznek. A Délvidéken a már egy éve tartó sztrájkok és anyagi gondok nehezítik a fiatalok boldogulását. Tavaly novemberben az újvidéki vasútállomáson történt tragédia és az azt követő sztrájksorozat miatt az állami egyetemek működése ellehetetlenült, sok hallgató a tanulmányai feladására kényszerült.
Egy délvidéki fiatal így írta le a családja helyzetét:
„Édesapámmal kettesben élünk, ő az egyedüli pénzkereső. Anyukám még kiskoromban meghalt, testvérem elköltözött. Egy fizetés nem sokra elég, ráadásul mi segítünk az idős nagyszüleimnek is. Apukámnak havonta fizetnie kell a házra felvett kölcsönt is.”
A felvidéki pályázók közül többen munkahelyi bizonytalanságról számoltak be, egy fiatal a következőt írta:
„Pár napja értesítették a szüleimet, hogy megszűnik a munkahelyük. Mindketten az ipolysági kórház dialízisrészlegén dolgoznak, de ezt áthelyezik Lévára. Közölték velük, hogy nem tudják tovább alkalmazni őket. Ez 1–2 hónapon belül bekövetkezik.”
Erdélyben továbbra is jelentős versenyhátrányt jelent a magyar fiatalok számára a román nyelven történő kötelező érettségi vizsga, valamint a magyarok lakta területek anyagi nehézségei.
Egy pályázó a következőképpen foglalta össze, hogy mennyire sokat jelent a segély:
„A szüleim elváltak, a testvéremmel két külön városban élünk. Többek között azért lenne szükségem az alapítvány támogatására, hogy édesanyám anyagi helyzetének leterheltségén segítsek. Mivel az egyetem mellett nincs időm munkát vállalni, ez az ösztöndíj egyelőre az egyetlen lehetőség arra, hogy a költségeim egy részét én magam tudjam finanszírozni.”
Miért fontos a támogatás?
Ezek a levelekből vett idézetek megmutatják, milyen sokat jelent egy-egy ösztöndíj azoknak, akik bizonytalan körülmények között próbálnak tanulni és jövőt építeni. Fontos, hogy a fiatalok érezzék: nincsenek egyedül, valaki messziről, akár Kanadából is gondol rájuk, és támogatja őket.
A Rákóczi Alapítvány számára a határon túl élő magyar fiatalok segítése szívügy, hiszen minden magyar fiatal az egységes magyar nemzet része, ahogyan mi is azok vagyunk. A Rákóczi Alapítvány hálásan köszöni támogatóinak az erre célra adakozott adományokat, és azért, hogy hozzájárulnak a jövő magyar értelmiségének fejlődéséhez – tette hozzá az elnök asszony.
Nagy Bence
(KCSP-ösztöndíjas)
