Vaszary Gábor, a népszerű író, újságíró 1897. június 7-én született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után 1924-től Párizsban rajzolóként dolgozott különböző lapoknál. 1932-ben Budapesten hírlapíróként tevékenykedett, majd 1947-ben végleg Nyugatra emigrált.
Az 1930-40-es években megjelent könnyed, vidám regényei – amelyeket többnyire maga illusztrált – rendkívül népszerűek voltak a polgári olvasóközönség körében, és több kiadást is megértek.
1934-ben, amikor például Móricz Zsigmond könyve, A nap árnyéka, Karinthy Frigyes 100 új humoreszkje vagy József Attila Medvetánc című gyűjteményes kötete jelent meg, a könyvnapon az olvasók egy addig csak újságíróként ismert fiatalember első regényével is találkozhattak.
Vaszary Gábor a Monptival rögtön a legnépszerűbb írók közé került, Babits Mihály és Móricz Zsigmond is üdvözölték őt. Ettől kezdve Magyarország egyik népszerű szerzőjének számított másfél évtizeden keresztül.
Sőt, Európát is meghódította eltéveszthetetlenül jellegzetes, időtlen, mégis friss humorával, bájos és huncut nőalakjaival, elképesztő kalandjaival, megható történeteivel, könnyed, ugyanakkor művészi illusztrációival.
Írásait több mint harminc nyelvre lefordították; Afrikában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában is jelentek meg regényei. A legnagyobb olvasótábora német nyelvterületen alakult ki, évtizedeken át a németek egyik legnépszerűbb írója volt. Magyarországon viszont már alig emlékeznek rá.
Regényes életet élt, életét pedig regényeiben írta meg. Mindez nem azt jelenti, hogy történeteit csak a saját életéből merítette, viszont regényhőseinek jelleme, életfilozófiája, humora elválaszthatatlan az íróétól, a Monpti tüneményes francia nőalakjának megrajzolásához pedig felesége, Aimée Fontant szolgált modellként.
(Folytatás az újságban.)
Kép:
Vaszary Gábor
