Kolozsvárott látta meg a napvilágot, Erdély ma is a szíve közepén található. Bátran készít bakancslistát, és olyan iramban pipálja ki az úti célokat, amilyenről legtöbben csak álmodni mernek. Minden kontinensen otthon érzi magát, ám az egyetemi tanulmányai most Amerikához kötik.
Az erdélyi cserkész segédtisztjelöltek 2006-ban a Felvidékre mentek továbbképzésre. Vekov Imre az őrsvezetői oktatáson vett részt. A vezetői tapasztalatait előbb a csapatánál hasznosította, majd az utóbbi években már inkább a vezetőképzésben tud segíteni.
Anno a barátaival kezdett gondolkodni azon, hogy a cserkészetből kinőve miként tudják a kihívások iránti szeretetet idősebb fejjel továbbvinni. Így jött, hogy belevágnak a hegymászásba.
Vekov Imre az Romániai Magyar Cserkészszövetség tagjaként először a Mont Blanc csúcsát nézte ki. Azóta, a szövetség bannerével a hátizsákjában, feljutott a barátaival a Kilimandzsáróra, az Elbruszra, megpróbálkoztak az Aconcaguával, majd pedig a Mount Everest-alaptáborral is.
Az első nagy csúcsnál még tapasztalatlanok voltak, de lelkesedéssel indultak neki: „Zihálva, de ahogy tudtunk, felmentünk, és ez egy hatalmas löketet adott a következőkre is” – mondta.
A Kilimandzsáró nagyobb kihívás volt. Hosszabbra tervezték a túrát, hogy a tanzániai kultúrával is találkozzanak, eljussanak egy szafarira, bejárják a környéket. A mászás egy hétig tartott, ami nagy fizikai és lelki megterhelés, de hatalmas megkönnyebbülés volt elérni a kitűzött célt.
A dél-amerikai Aconcagua csaknem 7000 m-es csúcsára viszont nem sikerült feljutniuk. A hegyen szolgálatot teljesítő orvos tanácsára Vekov Imre visszafordult, mert az oxigénkoncentráció-méréseknél az érték túl alacsony lett.
Öröm volt az ürömben, hogy az alaptáborban karácsonyozhatott a helyiekkel, az új esztendőt pedig Buenos Airesben, a helyi Magyar Házban köszönthette.
A következő mérföldkő Japán volt. Amikor megérkezett, rögtön ki akarta deríteni, hogyan juthat fel a Fujira. Utólag mosolyogva számol be az élményről: „Gyönyörű a kilátás általában a Fuji tetejéről, de nem azon a napon, amikor mi mentünk, mivel aznap végig esett az eső, úgyhogy bőrig áztunk, de öröm volt a szívünkben.”
Japánban jelentős magyar közösség van, akikkel Vekov Imre a járvány előtt rendszeresen összejárt a Tokiói Magyar Klubban és egyéb rendezvényeken.
A fiatalembert az utóbbi négy év Japánhoz kötötte, de január óta már Amerikában él. Többévnyi céges munka után visszaült az iskolapadba, a New York-i Columbia Egyetem MBA mesterképzésén üzleti szakirányt választva tanul.
A cserkészet és erdélyi származása jó útravalóval látta el, mielőtt elindult volna szerencsét próbálni. A hegymászásból és az utazásokból pedig azt a tanulságot vonta le, hogy időnként ki kell lépnie a komfortzónájából, hisz ezzel különleges élményekre teszünk szert, és megéri.
Hatalmas élmény volt számára most eljutni a Clevelandi Magyar Múzeumba, találkozni a helyi közösség tagjaival.
„Próbáljuk kihasználni azokat a lehetőségeket, amiket jobbról-balról hajít felénk az élet. Így fújt el engem ide a szél New Yorkba, majd Clevelandbe, és remélhetőleg így fúj majd titeket is a szél, vissza Erdély és Felvidék felé. Hátha a következő alkalommal Erdélyben, Felvidéken, akár Magyarországon találkozhatunk majd” – mondta.
Dorgay Zsófia (Bocskai Rádió)
Kép:
1.: Vekov Imre (balról a harmadik) tavaly a Mount Everest alaptáboránál
2.: Vekov Imre mint cserkész
